|
|
|
Minden nap gondolkozom azon, hogy
hogy mi lesz az életemmel, hogyha egyszer a tinta kifogy
a tollamból, nem nézek többet már a vonatról
távolódik, látom a keletet nyugatról
Minden utcán amin járok nyomot hagyok
Minden alapot amit betolok, minőséget rakok
Érzem az életet, van téma miről írjak
Magamba építem azt is, ha mások sírnak
Szenved az ország, nincs ember, ki megmenti
Ne legyen olyan nap, hogy a világ Mo-t elfelejti.
Valamit keres a föld, de nem találja
Pengeélen táncol az embereknek a szabadsága.
Ritkán könnyezik a szemem, de az érzelmet beveszem
nekem sincs helyén az eszem.
A szívemre hallgatok, ahogy eltelnek a holnapok
Lassan emlékeztetnem kell magamat, hogy ki vagyok
Mert csak felkelek minden reggel
Mert az óra a fejembe dalolja, héé ember kelj fel
Így megy ez, mert ez az életnek a rendje
Boldog az az ember aki képes volt és megszerette
Nekem szinte minden aranyból van
Nekem a fele boldogságom a szavaitól van
Mert ő az, akivel élem az életemet minden nap
Aki ha azt mondja, hogy szeretlek a szó a szívemre fagy
Szeretném a közelembe tudni
Vele boldogság a drog, nem kell tűt a vénámba szúrni
És így telnek a napok el
Mindig egy kicsit az életen gondolkozok el
Az emberektől mindig egy tükörképet lopok el
Kíváncsi vagyok magamra, hogy hogy fogom fel
az életet, kívülről, mert érzem szívből
De engem is elérnek a hatások odakintről
refr.: (2x)
Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is rongyos meg foltos volt
Ha tudnád a választ mondd, hogy megválaszolnád
Hogy miér rosszak az emberek, nem csak a homlokod ráncolnád
Sikátor, ja nem látok a sikertől?
Akkor miért írom az összes soromat a szívemből?
Nem írok olyat, ami ne lenne rám igaz
Így a hitelességem sem olvad el mint a viasz
A füsttel együtt éltem le eddig éveket
ne csodálkozz, ha teljesen befertőzte a véremet.
Művészet a szakma, ezért művész vagyok én is.
Bolondot játszok, de sokszor beüt a szép is
Nem hiszek az embereknek, se maganak
Mert az emberek általában maguknak is hazudnak
Piszok egy élet ez, inkább társadalom
Ígérget mindenki, elhangzik több ezer fogadalom
látni akarom, de nem látom a szavaknak súlyát
Az értelmet egy késsel ember nyugodtan szúrd át
Sajnállak magyarország
hogy a híres múltadat a politikusok letaposták
Volt Puskás, Neumann, Arany, Petőfi
Itt van négy név, az egész mai társadalmat ledönti
Csak egy ember vagyok, 95-ös születéssel
De megbírtam én is születni tiszta szemmel
refr.: (4x)
Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is rongyos meg foltos volt
