|
|
|
(Constanze):
Tetszett, ahogy elintézted a grófot!
(Wolfgang):
Korábban kellett volna.
De jobb későn, mint túl korán!
De túl korán is jobb, mint soha!
Az egyiknek hatalom jutott, a másiknak tehetség.
És akinek egyik sem, annak bizony semmije sincs!
A semmi, az meg tudvalevőleg igen kevés.
A kevés az meg nem valami sok.
Következésképpen a semmi az a kevésnél is kevesebb,
a kevés pedig alig több a nem soknál.
(Constanze):
Állj már le!
Egy kukkot sem értek az egészből!
Nahát!
Te aztán igazán egy vicces flótás vagy!
(Wolfgang):
Na, nézd már!
Egy flótás... Egy mókás... Egy félnótás...
Hát mi vagyok én?
Sajna, de egy komponista-pianista!
Egy muzsikus, akiben van néminemű spiritusz-géniusz!
(Constanze):
Én egyáltalán nem értek a zenéhez, de tudod:
annyira más vagy mint az összes többi lény,
mint a sok szörnyű felnőtt!
Egy önfejű, aki falnak rohan!
Csupa móka, csupa fény!
Nem is tudok jó jelzőt...
Nem savanyú!
Pénzesebb nálad, és szebb is akad tán,
de mindig is ilyet vágytam én!
Na, tudd meg hát: bármily furcsa,
nekem tetszel őszintén!
