|
|
|
Tudod néha hánynom kell
attól amit csinálsz velem.
Tudod néha nem is értem
hogy mit keresek én itt.
Tudod néha az a kis csel
azért még lebilincsel,
ahogy elhiteted
velem azt amit kell
talán azért mert szeretlek
talán azért mert szeretlek
Tudod néha jó lenne
valahol mélyen eldugni
a napokat ahol még őszintén
tudtál sikítani
Tudod néha nem értelek,
már igazán nem értelek
tudod néha nem tudom
hogy miért vagyok veled
talán azért mert szeretlek
talán azért mert szeretlek
Tudod néha már te is olyan
és tudom néha már én is olyan
olyanok vagyunk mint bárki más
és a többi csak megszokás
de ha már egyszer itt vagy legyél a minden.
Ha már itt vagy, legyél a minden!
Ha már itt vagy, legyél a minden!
Ne csak nemi szár egy csontkerítésen
Mondd, hogyan süllyedtünk ilyen mélyre, mélybe,
régen ölre mentünk, vagy gyomorra, fejre, és vesére.
Tudod néha délelőtt, tudod néha délután
megbámulok minden nőt,
és az jut az eszembe:
hogy mi lenne, ha az egyikkel,
vagy mi lenne ha a másikkal
nemi értem mi van velem,
mindig elmegy, mindig el megy a kedvem.
Mert szeretlek azt hiszem,
mert szeretlek azt hiszem,
mert szeretlek, mindig elmegy,
mindig elmegy a kedvem...
Mert szeretlek azt hiszem,
mert szeretlek azt hiszem,
mert szeretlek, mindig elmegy,
mindig elmegy a kedvem.
