|
|
|
| Előadó: | Magyar nóták |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába veszeleg.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszöbb lányát állítsa ki strázsára!
Édesanyám stázsa kislány nem leszek,
Amott gyünnek a fegyveres vitézek!
De Rózsa Sándor se vette ezt tréfára,
Felpattant az almás deres lovára.
Lova, lova, lova viszi messzire,
Egyenest a kerek erdő mélyébe,
De lova lába megbotlott egy gödörbe,
S ott fogták el Rózsa Sándort örökre.
Rózsa Sándort feltették a szekérre,
Úgy vitték a városbíró elébe,
Városbíró, üzeni a kapitány:
Rúzsa Sándor, nem ül többet paripán.
Rózsa Sándor meghagyta azt levélbe
Két gyermekét neveljék fel nevében,
Se csíkósnak, se bojtárnak ne adják,
Ők is csak a betyárságot tanulják.
Édesanyám csikós leszek, nem bojtár,
Bévágtatom az alföldi nagy rónát,
Felnyergelem almásderes lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Rózsa Sándor hogyha feltámadhatna,
minden Magyart a lovához rántana!
Csattintaná a daliás ostorát.
Leverné ám az oláhok bocskorát!
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
