|
|
|
| Előadó: | Indigó utca |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kovács Pista Kovács István Roza Tamás Szeifert Bálint Artúr Kungl György Mátyás |
|
Indigó utca |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindent vagy semmit a mérleg megállt a bizonytalanságban
Én meg fújom a jobb oldalát ne, hogy átbillenjen a rossz irányba
Csak néhány óra és eljön újra az a rég várt délután
Amikor azt mondod majd, mit hallani szeretnél, hogy minden az én hibám
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs, akkora hely ezen a világon amennyire hiányzol nekem
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs akkora hely ezen a világon...
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
Haldoklik a halhatatlanság megint veszőben van a zárka kulcsa,
Hogy mi játszódott most le bennem azt csak a gumi szoba tudja.
Nem szivárgott ki semmi onnan bent ott lesz, minden fájdalom,
Majd pont úgy üvöltöm, hogy fáj, ahogy te tetted ezt egy koron
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái, de nem kérek több sebhelyet
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái…
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit...
Felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
