|
|
|
| Előadó: | Indigó utca |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kovács Pista Kovács István Roza Tamás Szeifert Bálint Artúr Kungl György Mátyás |
|
Indigó utca |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindent vagy semmit a mérleg megállt a bizonytalanságban
Én meg fújom a jobb oldalát ne, hogy átbillenjen a rossz irányba
Csak néhány óra és eljön újra az a rég várt délután
Amikor azt mondod majd, mit hallani szeretnél, hogy minden az én hibám
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs, akkora hely ezen a világon amennyire hiányzol nekem
Te csak aludj nyugodtan, hogy mit álmodsz, elképzelem nincs akkora hely ezen a világon...
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
Haldoklik a halhatatlanság megint veszőben van a zárka kulcsa,
Hogy mi játszódott most le bennem azt csak a gumi szoba tudja.
Nem szivárgott ki semmi onnan bent ott lesz, minden fájdalom,
Majd pont úgy üvöltöm, hogy fáj, ahogy te tetted ezt egy koron
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái, de nem kérek több sebhelyet
Szilánkok úsznak az erekben bár most még csak megrepedt itt morzsolódnak a darabkái…
Refrén:
Ha felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit...
Felszökik, a testhőmérséklet feküdj jégre talán könnyebb lesz elviselni a hőséget, vakság helyet örök hűséget fogadtál, amikor kimondtad a szemeddel csendesen elszóltad magad, de még mindig csendben állunk nem szólunk semmit, mert egymásba látunk (mert egymásba látunk)
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
