Előadó: | Rhino |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rapp & Hip Hop |
Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
1.ver
Volt néhány akadály, mi keresztezte utamat
legtöbbször az ember ilyenkor nem talál nyugalmat .
Én sem találtam, szembe mentem az árral
mert jöhet bármely időszak, hisz a madár is szárnyal.
Bármi történt nem alázkodtam meg soha
nekem mindig támaszt nyújtott egy üres szoba.
Ahol tisztába tettem éppen a dolgokat
én nem az vagyok ki parancsokra szót fogad.
Tudod nekem saját törvényeim vannak
hol átütöm a legvastagabb részét is a falnak.
Mert én tudom mit kell tennem
megyek előre még akkor is, ha senki nem hisz bennem.
Sokan kinevettek ha álmaimról beszéltem
ki segíthetett volna, az nem nyújtotta a kezét sem.
De amit nem tudott egy sem
azt hogy erős lélek lakozik a gyenge testben.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
2.ver
Sokszor kihívtam a sorsot
mert nem voltam elégedett a lapokkal mit osztott.
Van hová jutott kenyér, máshova miért nem?
Van hová milliók jutnak, máshoz meg fillér sem?
Ez amit nehezen dolgozok fel
meg hogy miért a csalók jutnak a ranglétrán sorba fel.
Rafinált az élet
mert akkor ránt le még jobban, ha gyengének lát téged.
Hogyha kell, én mindenemet felteszem
nincs olyan hogy próbálom, olyan van hogy megteszem.
Sokan azt mondták az álmokkal ne törődjek
de véghez viszem akkor is, ha bele kell hogy dögöljek.
Nekem a gondolat a fegyver
mi kimondja, hogy minden bukás után tesó kelj fel.
Csakis én ismerem magamat
és nem gyűr le az élet, erre adom én a szavamat.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
3.ver
Én már ismerem az érem mindkét oldalát
tudom milyen mikor az ember nem találja önmagát.
Tudom milyen mikor a holnaptól fél
mert nem látja a kiutat egyre nehezebben él.
Te is többre vagy képes, mint azt hinnéd
az a kérdés hogy az ember amikor kell mit lép.
Saját falaim határait én áttörtem
sebeimet nyalogatni nincs több időm rájöttem.
Refrén:
Hogyha bármit is tettem
mindig a sorssal találtam magam szemben.
Amitől én nem futottam el
hogyan is adhattam volna fel ?!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana