|
|
|
| Előadó: | Procee |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Verze 1:
Bíbor hajnalhasadás, eltemetett emlékek,
Édes selyemtakarás, mondtam, tovább nem lépek!
Kergettem a lepkéket múltunk közös mezején,
Tudtam a szív nem téved! Lesz még úgy, hogy Te meg Én!
Lesz még úgy, hogy nevetünk! Daloljuk, hogy szeretünk,
A tavi rózsák szirmain egy régi nevet keresünk
Míg élünk sosem feledünk, mindig együtt álmodunk,
Végtelen a szerelmünk és kéz a kézben kárhozunk!
Álmaimban még vártalak... Hullott könnyem száz darab,
Majd elsöpört az áradat, mert angyalként megláttalak...
Ott ültél a fák alatt és leszegted a szárnyaid,
Záport szórtak szemeid, mert elárultak vágyaid!
Én megfogtam a vállaid, melléd ültem remegve,
Szívünk húrja felcsendült, sírva néztél szemembe
Sírva mégis nevetve! Úgy égetett a pillanat..
A Mennyországban ébredve ért minket a pirkadat!
Refrén :
Rózsaszínű fátyol festi nevünket az égre
Vörös rózsaszirmok között együtt kéz a kézbe
Virágfelhők szélén kísér angyaloknak násza
Ölelkezve szárnyalunk az örök Mennyországba!!
Verze 2:
Szívem minden hangja csak a neved súgja: Hanna
Lelkem minden tagja a Te lelkednek a rabja
Nem írható dalba édes mosolyodnak varázsa,
Nem festhető lapra mézes szívszerelmed varázsa!
Fény lettél a lényemnek, a tökéletes boldogság!
Sebeim, ha véreznek, csókod selyem orvosság!
Volt, hogy fájt a valóság, de megfogtad a két kezem,
Tudom sokszor vétkezem, de odadnám az életem,
Ha kell, érted égnék a pokol minden húrján,
majd emelkednék színre, mint a Paricutin vulkán
A Mennyország kulcsát is ellopnám én Angyalom,
Mit szívembe karcoltál mélyebb, mint a Grand Canyon!
Nászutunk a végtelen, tekinteted Istenség,
Féktelen az érzelem, Hidd el! Veled minden szép!
Átölel a mindenség, Bújj közelebb Édes!
Én tartanám az égboltot, csak azért, hogy élhess!
Refrén :
Rózsaszínű fátyol festi nevünket az égre
Vörös rózsaszirmok között együtt kéz a kézbe
Virágfelhők szélén kísér angyaloknak násza
Ölelkezve szárnyalunk az örök Mennyországba!!
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
