|
|
|
|
|
| Előadó: | Procee |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Verze 1:
Bíbor hajnalhasadás, eltemetett emlékek,
Édes selyemtakarás, mondtam, tovább nem lépek!
Kergettem a lepkéket múltunk közös mezején,
Tudtam a szív nem téved! Lesz még úgy, hogy Te meg Én!
Lesz még úgy, hogy nevetünk! Daloljuk, hogy szeretünk,
A tavi rózsák szirmain egy régi nevet keresünk
Míg élünk sosem feledünk, mindig együtt álmodunk,
Végtelen a szerelmünk és kéz a kézben kárhozunk!
Álmaimban még vártalak... Hullott könnyem száz darab,
Majd elsöpört az áradat, mert angyalként megláttalak...
Ott ültél a fák alatt és leszegted a szárnyaid,
Záport szórtak szemeid, mert elárultak vágyaid!
Én megfogtam a vállaid, melléd ültem remegve,
Szívünk húrja felcsendült, sírva néztél szemembe
Sírva mégis nevetve! Úgy égetett a pillanat..
A Mennyországban ébredve ért minket a pirkadat!
Refrén :
Rózsaszínű fátyol festi nevünket az égre
Vörös rózsaszirmok között együtt kéz a kézbe
Virágfelhők szélén kísér angyaloknak násza
Ölelkezve szárnyalunk az örök Mennyországba!!
Verze 2:
Szívem minden hangja csak a neved súgja: Hanna
Lelkem minden tagja a Te lelkednek a rabja
Nem írható dalba édes mosolyodnak varázsa,
Nem festhető lapra mézes szívszerelmed varázsa!
Fény lettél a lényemnek, a tökéletes boldogság!
Sebeim, ha véreznek, csókod selyem orvosság!
Volt, hogy fájt a valóság, de megfogtad a két kezem,
Tudom sokszor vétkezem, de odadnám az életem,
Ha kell, érted égnék a pokol minden húrján,
majd emelkednék színre, mint a Paricutin vulkán
A Mennyország kulcsát is ellopnám én Angyalom,
Mit szívembe karcoltál mélyebb, mint a Grand Canyon!
Nászutunk a végtelen, tekinteted Istenség,
Féktelen az érzelem, Hidd el! Veled minden szép!
Átölel a mindenség, Bújj közelebb Édes!
Én tartanám az égboltot, csak azért, hogy élhess!
Refrén :
Rózsaszínű fátyol festi nevünket az égre
Vörös rózsaszirmok között együtt kéz a kézbe
Virágfelhők szélén kísér angyaloknak násza
Ölelkezve szárnyalunk az örök Mennyországba!!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
