|
|
|
| Előadó: | Zial |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
I. verze
Ha mesélném kéne az életemről
Sok dolog van amit szégyenlek sőt
A mai napig nem értem,miért tettem
A szakadék szélén sokszor lépkedtem
De feléledtem és rengeteget tanultam
Nekem is volt,hogy kényszerből hazudtam
Nem vakultam meg soha a csillogástól
Hányingerem lesz a kék-piros villogástól
Az élet egy esély,ne szalaszd el ragadd meg
Tartsd a tempót mindig,ne maradj le
Ne maradj egy a sok közül
Egy percig se mozgott az életem a drog körül
Romba dőlt tervek-egyszer nyerek-aztán vesztek
Amíg ti mások lesztek,én sose maradok veszteg
Nesztek! hosszú az út,de itt a krú
És úgy adom,hogy téged bármikor behúz
Nem állíthatsz meg,elérem a célom
Előre megyek,nincsen mögöttem féknyom
Kaptam sokszor biztatást
Teszem a dolgom nálam nincs határ
Sok ember vakon van,de mégis dirigálnak
Hiába robotolsz,úgyis mindennap kicsinálnak
Nem érdekel,rólam ismeretlenek,hogyan vélekednek
Nehogy már ilyenektől menjen el az életkedvem
II. verze
Tudom te is reménykedsz,persze jót vártál
De lassan,nincs rosszabb ennél az országnál
Oh' my god...csak fogom a fejemet
Hogy az elvárás,engem milyen útra vezetett
Öltönyös emberek geci sötét múlttal
Kibeszélnek mindent meg folyton hazudnak
Robotol az ember megy a maga útján
Úgy ám! vissza vág az élet,ha hazudtál
Minden perc érték,hisz az idő repül
De én véghez viszem az álmom bármibe is kerül
Elmerülünk a jóba,de mélybe vár a tré
Megfulladunk rögtön,és elmondom hogy azé'
Mer' kapzsi a fajtánk,várunk de nem adunk
Ez többségre így van,ne tagadjuk le magunk
Nem adjunk a szavunk te is csak ígérgetsz
Meg hamis képeket magad előtt kísérgetsz
Miért ítélsz el olyat,akit még nem is ismersz
Ha magad adod,talán nyugodt éjszakád is lesz
Nincs cash-nincs élet,tegyél,hogy más legyen
Ne hagyd,hogy a társadalom még több súlyt rád tegyen
Ez nem a fán terem,ezt érezni kell
Nem szenvedni,hanem minden percet élvezni kell
Kérdezz itt meg bárkit,hogy állunk a világhoz
Ne is gyere ide,ha azért jönnél,hogy siránkozz
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
