|
|
|
Refrén [G-za]:
Félelemben élni, győzelembe érni,
A háborúba lépni, ahol meg kell küzdeni
Nem merek remélni, kérdés hogy megéri
Mit tudunk elérni, ahol meg kell küzdeni
1. Hekiii:
Szánalmat érzek, de csak azokat sajnálom
Akiken azt láttam, úgy tesznek, ahogy elvárom
Felelőtlen fiatalok, fejjel a falnak
Én tanítottam mindig, legyen értelme a dalnak
Reggelente felkelek, és látom sokan elvesztek
Elhagyják magukat, csak tettetik, hogy ellesznek
Küzdeni folyton, ez éltet, amíg lélegzem
Elmondhassam később, értelme volt léteznem
Féltenem kellett, amit elértem nagy nehezen
Minden pillanatban a végzetemmel szemezem
Megannyi fájdalom, megannyi küszködés
Mindegyikből kijutott hidd el nekem nem kevés
Elkenődtem olykor, de tudtam nem reménytelen
A legerősebb várat magamnak felépítenem
Törekednék mindig, de folyton leépítenek
Az álmaim az egyetlenek mik az égbe felrepítenek
Refrén [G-za]:
Félelemben élni, győzelembe érni,
A háborúba lépni, ahol meg kell küzdeni
Nem merek remélni, kérdés hogy megéri
Mit tudunk elérni, ahol meg kell küzdeni
2. Hekiii:
Az esernyőmet tartom ott ahol rég nem esett
Azok közül vagyok, aki nem kevésszer elesett
Reménytelen emberek közt reménytelen élet
De a szemétdombok rejtekében meglátom a szépet
Eltűnő fények, ezért kergetem az árnyékom
Az akaratom gyengül, de megmarad a szándékom
Segíteni kellett, amit tudtam megadtam
Soha ne mondjátok rám, azt hogy egyszer feladtam
Eladnám a lelkem, ha úgy hozná a szükség
A családom az első, tisztelet és hűség
Óvom, féltem, mindig értük harcolok
Ha lecsukom a szemem, előttem az arcotok
Büszke vagyok rátok, gazdagon vagy szegényen
Békességben élünk, örülök, hogy megéltem
Ne sirassatok, ha a halál értem zörögne
Mert emelt fővel távozok, de a nevem marad örökre
Refrén (2x) [G-za ]:
Félelemben élni, győzelembe érni,
A háborúba lépni, ahol meg kell küzdeni
Nem merek remélni, kérdés hogy megéri
Mit tudunk elérni, ahol meg kell küzdeni
Bridge [G-za]:
Félelemben élek, mikor a célegyenesbe érek
Mikor a harcmezőre lépek, ahol küzdeni kell
Nem merek remélni, hisz az a kérdés hogy ez megéri
Hogy mit tudok ezzel elérni, ahol küzdeni kell
Félelemben élni…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
