|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Molnár Gábor Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) Ács Róbert Nyári Roland Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | hip-hop pop |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén (Horus)
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár
Horus:
Minden nap feladnám, nyomomban jár a baj
De néha minden olyan szürke, néha minden olyan szar, jah
Ezer veszély leselkedik rám mégis hajtok,
De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok
A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök
Hol a vég, mi jöhet még, ettől csak még jobban kikészülök
Elcsesztem szerelmet, elhajtottam sok barátot,
Elbuktam sok csatát meg harcot, de mégis kiállok
Megaláztak, megvertek, az álmom lebeg előttem
És vérző fejjel magányomban sem lehettem erőtlen
Felállok akkor is, összetörhetsz, de nem török meg
A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek
Megtanítanak arra, minden lépés más irányba visz
De a poros lábnyom előtt végig kell járnod a sáron is
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek.
Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár
Shady:
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben,
Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.
Hazaérek hullafáradtan, belezuhanok az ágyamba,
Az álarcot ledobom, de mintha ezer démon támadna,
Mert az éjszakák is olyan feketék akár a nappalok,
A bennem lévő feszültségtől minden álmom zaklatott.
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
De most az arcomra kínok között is felfestek egy félmosolyt,
Még akkor is, ha úgy érzem az élet eltékozolt.
Összeszorított foggal küzdök, a rossz hiába fáj
És két szívdobbanás között mégsem mondom azt, hogy kár,
Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek.
Refrén
Bridge:
Hiába támad a világ rám
Tudom, hogy valaki még vigyáz rám
Hiába kéred nem adhatom fel
Bármi az ára én nem megyek el
Carp-E:
Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer csak úgy lelépek
Nem kellenek álmok és nem kellenek remények
Minden egyes gondolattal ahhoz jutok közelebb
Ha fellógat az ország már nem vágom le a kötelet
Inkább búcsút intek nektek és én írom a sorsomat
Nem leszek majd birka, aki veled együtt bólogat
Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon
Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom
Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet
Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg
Nincsen könnyebb út, maximum másikat választhatsz,
Sokat fogsz még szenvedni mire mindenre választ kapsz
Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem
De nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek
Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
