|
|
|
| Előadó: | Barbárfivérek |
|---|---|
| Album: | Napalm |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Für Tibor Halpert Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Broavaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tibbah:
Minden nap egyforma, morgok, mint a buldózer,
Zavar a nyomor, meg egypár rohadt, fasz pózer,
Az élet rugdosott, ezért vagyok vad fószer,
A hozzám hasonlónak minden szava ajzószer,
Ha belül béke lesz, elérem az egyensúlyt, mert
Tudom, az élet egy veszett kutyát mélyen súlyt,
Folyjon a tüzes víz, lobbanjon be a pult,
Ameddig bírja, addig feszítem meg a húrt,
Közületek jöttem és én is csak egy vagyok,
De emlékezni fognak rám a névtelen balfaszok,
Bloose a crew, vágod a rosszarcú angyalok,
mi lovon járjuk be a prérit, te meg csak menj gyalog,
Elég volt a faszokból, elszívják a levegőm,
kimatekozzák helyettem, hogy mennyit ér az időm,
Lelépek innét, szétszaggatom a lepedőm,
Nem várok veletek, míg ez lesz majd a temetőm
refrén:
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen
Deego:
Halak vesznek körbe, a legtöbb csak tátog és néz
Én a fényben járok mától, szarok rátok és kész
Nem leszek robot, mások által irányított kéz
Mert a szívem, ami visz, egy apró kis rész
Kijártam iskolákat, miről ti csak álmodtatok
Mikor a rafkót osztották, pont hiányoztatok
Nem teljes vagy velem, én a hiányod vagyok
A tanár én, magam mögött sok diákot hagyok
Porzik az út, a szekér megy, a két barbár döcög
Száraz a bul, jön a csul, lazán aláköpök
Minden elesett kis embernek fallá növök
A szarok meneküljenek, mindenkit szarrá lövök
Unom a szót, minek él az, aki semmit se vár
Minek agy, hogyha végül eltelíti a sár
Ne hallgass rám! úgy, mint te is, én is senki vagyok
A különbség csak egy köztünk: ki mer tenni nagyot
refrén:
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
