|
|
|
Vers:
Elmennék én, de nincs hova,
Csak mert a sorsom olyan mostoha,
Itt állok újra a régi út mentén,
Kalandra vágyom, de csak a magány van és én.
Ismerem már jól, tudom, hogy milyen,
Egy jó szóra vágyom, de nem szól senki sem.
Refr.:
Új nap és új remény, de éjfélig van még sok idő.
Nem tudom elhinni, hogy foglalt már,
Foglalt minden nő.
Hiszem, hogy jut ma még nekem is legalább egy szerető.
Vers:
Így élek hát, de nem csoda, az élet néha olyan ostoba,
Nem jó itt állni a régi út mentén,
S csak arra várni,
Vajon ki jön majd felém?
S ha rám talál ma még, megismerem milyen,
Egy táncra vágyom, de nem hív senki sem.
Refr.:
Minden nap új remény, de éjfélig van még sok idő.
Nem bírom elhinni, hogy foglalt már,
Foglalt minden nő.
Hiszem, hogy jut ma még nekem is legalább egy szerető.
(Legalább egy szerető)
Refr.:
// Új nap és új remény, de éjfélig van még sok idő,
Nem tudom elhinni, hogy foglalt már,
Foglalt minden nő. //
Hiszem, hogy jut ma még nekem is legalább egy szerető.
Mindenkinek jusson naponta legalább egy szerető!
