|
|
|
Vers:
Néha elsodort az ár, de mindig partot értem én,
Tán rossz helyre születtem, óh, bárcsak érteném!
A hátizsákban ott volt néhány kő, és szikla lett a kőből,
Ahogy szaladt az idő, de kiüríteni soha nem tudtam.
Nem tudom álltam, vagy haladtam, visszaemlékezni soha nem akartam,
De egy dolog fontos, hogy őszinte maradtam.
Refr.:
Viszem a sújt és a keresztet, nem tudom meddig, de ha kerestek,
(Megyek) Itt megyek az úton.(Megyek az úton)
Nem kérek mást,egy kis szerelmet,nem tudom hol jár,vajon milyen lehet,
De talán könnyít a súlyon.
Vers:
Az idő csak szaladt, bizony meg nem állt,
Kifizettem sok-sok hamis számlát,
A szikla súlya azóta csak nőtt, és én még várom a felhőtlen jövőt
De elfelejteni soha nem fogom, hogy honnan jöttem,
S hol van az otthonom, de bárhová jutok míg hátamon a kő,
Bármi várjon rám, bármilyen jövő
Refr.:
Viszem a sújt és a keresztet, nem tudom meddig, de ha kerestek,
(Megyek) Itt megyek az úton.(Megyek az úton)
Nem kérek mást,egy kis szerelmet,nem tudom hol jár,vajon milyen lehet,
De talán könnyít a súlyon.
Refr.:
Viszem a sújt és a keresztet, nem tudom meddig, de ha kerestek,
(Megyek) Itt megyek az úton.(Megyek az úton)
Nem kérek mást,egy kis szerelmet,nem tudom hol jár,vajon milyen lehet,
De talán könnyít a súlyon.
A szerelem enyhít a súlyon!
