|
|
|
Refr.: Kreck
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
Verse 1.
Szószólók (Muki):
-Ez egy, Séta az égbolton-
Én nem a vért ontom ez egy séta az égbolton,
Égi járattal szemezve, talán megérted mért mondom;
„Ez szép”, olykor magával ragad amit látunk,
Bár utálom a sorsot, mégis kézen fogva járunk,
De az élet úgy adta, hogy sosem mondtam ki őszintén,
Hogy egyformák vagyunk, és nem lehet jobb ő, mint én,
Az volt az álmom, hogy legyen egy álmom,
És történjék bármi, de ezt valóra váltom,
Körbenézek, de szabad szemmel felfoghatatlan,
Lenne minden, ha zene nem szólna alattam,
Egy életet kaptam, így azt kívánom már,
Hogy fentről az angyalok vigyázzanak rád,
Hé – Nyisd ki a szemed, hogy te is azt lásd amit én,
Minden éjjel a felhőkön átszűrődik a fény,
Az ablakból láthatod, körbevesznek a csillagok,
Én itt vagyok és hallhatod, hogy magam után mit hagyok,
-Ja – Hogy magam után mit hagyok-
Verse 2.
Kreck:
A térről látszik, a világ másik oldala,
Nekem szólt a ma, hogy gondoljak a holnapra,
K- egy harcos, de nem K1-es,
Itt a bevétel csekély, nem százezres,
Te nem azt látod bennem, amit én az égboltban,
Éjszaka az utcán a szavaimat szétszórtan,
Nem darálom el, egy mondatban a lényeget,
És ezért érzem, hogy a hosszú séta életet
Ad egy pad, meg egy játszótér,
Gyerekként ott ugráltam, és a jó, hogy ezt látom még
Bicikliztünk a viharban
Úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan
Hol volt a törésvonal? Hisz ez nem lehetett folyamat
Hirtelen jött, mint mikor a hintában a fogamat
A szendvicsben hagytam
Tőlem soha ne várd el, hogy a valót azt tartsam magamban
Mert alkotnom kell,
A kamut észre se veszem, csak taposom el
Nem kapkodom, mert nyugtat ez a séta
De hogy mi lesz holnap, azt megálmodom még ma.
-Azt megálmodom még ma-
Verse 3.
Szószólók (ÁdE)
A szemüveg nem segít, ha pixeles a világkép,
Az égboltról nézed, ahogy az én helyembe hiány lép,
Mondd, te piálsz még? Meg gyűröd-e a gondokat?
Vagy kőként hajítod, amit a zápor ingyen osztogat?
A szerelmeket gyűlöletek keresztezik útjukon,
Hiába zárnád ki beszűrődik a kulcslyukon,
Még a felhő 0-24 cikázik a fej felett,
Minek ápolod, ha elmossa a kertedet,
Benne minden gondolattal,
De attól szép, hogy újra hajt,
Ismét az egyszerűség váltja fel a zűrzavart,
Én ezt szeretem, kap ő is úgy, ahogy érdemli,
A füledbe súghatom, hogy kurvajól nézel ki
De nem hallod, mert villámlik az égbolt
Tudom rég volt, tudom nincs már, de az enyém volt
Ha csak egy napra is, most felnőttesen szétválunk
De holnap ismét a felhők felett sétálunk
Refr.: Kreck
(4x)
Séta az égbolton, ehhez elég egy szempár,
Amit lent megélsz, az fent megvár,
Itt élnek még a felhők,
És mutatják, hogy leszel gyerekből felnőtt,
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
