|
|
|
| Előadó: | Subscribe |
|---|---|
| Album: | This moment will soon be gone |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Csongor Bálint Tilk Máté Rékasi Attila Anga Kis Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Edge Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rout them out
Go outside
Here inside I ain’t gonna beat them
And it’s devouring
Capturing, canceling
Breaking my rhythm
Is that a mission within my soul?
It’s like a church that crucifies the pope
A sanctuary to my lies in my movements
Me and I’m losin’ my goal
I fall
Try to remold it
Before the bug that you’re burning
Cruelly stunks you back
I’m too heavy
Hold me
Because I fly to fall
You fly too far
You know…
Try to remold it
Before the bug that you’re burning fast
Bites through your neck
I’m so heavy
Hold me
Because I fly to fall
You fly you hit the floor
This rain fall into my bed
Drenched to bone again
And the sound of my fear’s deafening
This bell ring inside of my head
There we go again
It’s the sound of my fears
Let me sense the distant lights of my
Creepy shadow
Which I was
And regrettably
I couldn’t see the brightness inside
Cancelling, breaking the rhythm
Is that a mission within my soul?
It’s like a church that crucifies the pope
Sanctuary to my lies in my movements
Try to remold it
Before the bug that you’re burning
Cruelly stunks you back
I’m too heavy
Hold me
Because I fly to fall
You fly too far
You know…
Try to remold it
Before the bug that you’re burning fast
Bites through your neck
I’m so heavy
Hold me
Because I fly to fall
You fly you hit the floor
Rout them out
Go outside
Here inside I ain’t gonna beat them
And it’s devouring
Capturing, canceling
Breaking my rhythm
This rain fall into my bed
Drenched to bone again
And the sound of my fear’s deafening
This bell ring inside of my head
There we go again
It’s the sound of my fears
Mirror, mirror
Sincere friend
Tell me what you see?
Go on and speak to me
What’s in your eyes?
Reflection of you mind
That it’s not understandable
How could the pieces easily fall apart
I saw them uniting into one
And every last one of them
Immaculately fitted
The doubt has married me again
I’m nothing but a particular part of myself now
Repentant one
None of us believes in you
Mirror, mirror
Sincere friend
The mirror said where one chapter ends
Another begins
But if your faith only lasts
For the very first page
Your world will never uprear
Mirror, mirror
Sincere friend
Tell me what you see?
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
