|
|
|
Dús hajadba kap a szél,
a levegő lüktet, mint egy vérrel pumpált ér.
Mondd ki, baby, mire vágysz!
Lekerült az állatról a lánc és újból él.
A kéj szagától vad az éj,
s kiborít, hogy bőröd közben lágyan hozzám ér.
A szabad, szédült szenvedély,
s aki vagyok, ma éjjel most minden téged kér.
Jöjj és láss!
Csak te vagy, akiért
a szívem szakad szét.
Nem kell más!
SZERETNI VÁGYOM, DE NAGYON!
CSÓKOLJ, KICSIM, AGYON,
MERT SZÉTVET A SZERELEM, NÉZD!
HA SZERETNÉD, ÉN HAGYOM,
HOGY ELLÁSD JÓL A BAJOM,
VAGY SÚGD MEG, ÉS MEGTESZEM ÉN,
MA BÁRMIT KÉRSZ!
Fáradt, fülledt nap után
a szerelemtől lázas test úgy fáj és úgy ég.
S bár lenyugtat egy hűs tenyér,
valahogy mégis ennél többre vágynék!
Mert újra felkavar a vágy,
és akarom a szíved-lelked, s minden mást még.
És fehér, fényes szárnyakon
repülök a föld felett, mert hozzád szállnék.
Jöjj és láss!
Csak te vagy, akiért
a szívem szakad szét.
Nem kell más!
SZERETNI VÁGYOM, DE NAGYON!
CSÓKOLJ, KICSIM, AGYON,
MERT SZÉTVET A SZERELEM, NÉZD!
HA SZERETNÉD, ÉN HAGYOM,
HOGY ELLÁSD JÓL A BAJOM,
VAGY SÚGD MEG, ÉS MEGTESZEM ÉN, AMIT KÉRSZ!
SZERETNI VÁGYOM, DE NAGYON!
CSÓKOLJ, KICSIM, AGYON,
MERT SZÉTVET A SZERELEM, NÉZD!
HA SZERETNÉD, ÉN HAGYOM,
HOGY ELLÁSD JÓL A BAJOM,
VAGY SÚGD MEG, ÉS MEGTESZEM ÉN,
AKÁRMIT KÉRSZ!
