|
|
|
| Előadó: | Derültégből |
|---|---|
| Album: | Zakatol a Balaton (EP) |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 05:39 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Abban bíztam címemhez délre elérsz
fáradtan gratulálsz, hisz ingemen jótét kosz lábnyomod.
második, nevenincs orvosságod penész
rabként, senkiként, tengert vonz zátonyod.
Agyafúrt adoniszként agyonütöm ajtózárad
Belátok, belsejében békében barkóbáznak
Cefreszagú célhoz cammog centinként a cigaretta
Darabos dalomban dédelget direkt dialekta
Elemi erővel elcsattanó epigramma
Félkész fejformádra fikcióit feliratja
Garantáltan génektől grammonként gerinctelen
Hiú hangok hatnak harsánynak hering helyen
Ijesztően idegen, indul idegeim igazsága
Jelentem jópofámat jutalmul a jelen járja
Kellően kétes képet konzervál a kenel kínja
Legyel lelkileg lerombolt lónyál, legyen líra
Magukba meredt miszterek mennek mannáért marokkal
Nem normális nézet, nebuló narkózik a nagyokkal
Ott oly ordenáré orgánum olvassa osztatlan
Prosztón perceit pendíti por pakkban
Rafkós rímekkel rohan régen rossz randira
Sajnos sajátos stílussal stíröli a spanglija
Tarkómon tesped tőled tévelygő tudatom
Uszító uralmadra utaltam utamon
Voltam vontatott varázslat, végül valóságom várom
Zenész zajom zavartan zálogba zongorázom.
Abban bíztam címemhez délre elérsz
fáradtan gratulálsz, hisz ingemen jótét kosz lábnyomod.
második, nevenincs orvosságod penész
rabként, senkiként, tengert vonz zátonyod.
Alvajáróként zizzen bennem a varázs
cirógató unalom doromboló tornyát
elhajítom sürgetve, fáradtságom részlet,
mint gesztenye parázs, hirtelen oly ébren
indulok a napnak, jövőm indul munkába,
én indulok a napnak, jövőm indul munkába,
mert ki kedves, mellettem kel,
ki kedves mellettem kel,
létezem, létezem, létezem ha látlak.
Abban bíztam címemhez délre elérsz
fáradtan gratulálsz, hisz ingemen jótét kosz lábnyomod.
második, nevenincs orvosságod penész
rabként, senkiként, tengert vonz zátonyod.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
