|
|
|
1
Álmodtam egy világot de nem volt teljes,
mert nem voltál ott hogy érted megvesszek.
Éreztem bárkié vagy tőle elveszlek,
mert enyém leszel és élve megeszlek.
Nem tudok ellenállni ennek az illatnak,
ha hozzád bújok, a gondok elillannak.
Csókod édes és nem kívánok mást,
mióta ismerlek minden más.
Vigyázok rád és kedves leszek,
ha megígéred egy picit velem leszel.
Tedd boldoggá picinyke életem,
mert akkor lesz szuper ha veled létezem.
Kérned sem kell én megadom neked,
a szívem fölé tetoválom a neved.
Küzdeni fogok hogy megszerezzelek,
mert érzem hogy te vagy az egyetlenegy.
Refrén:
Lelkemen szállunk felhők fölött,
mindketten tudjuk az érzés örök.
Egymás szívébe hoztunk virágot,
te jelented nekem az egyetlen világot.
2
A csend beszél tovább meg se szólalok,
melletted olykor nem tudom hol vagyok.
Egy cél létezik ölelj át hosszan,
ha rád nézek eltűnik mi bosszant.
Lágyan kezemben érzem kezedet,
megmutatattad mi az hogy szeretet.
Mi az hogy őszintén bízni másban,
Nem tökéletes számomra hibátlan.
Élvezem azt hogy boldog vagyok,
ha szemedbe nézek, a tied is ragyog.
Együtt szállunk három méter,
rögtön sikerült nem volt "B" terv.
Nem lehet vége "nem lehet vége",
te vagy az utolsó te vagy csak fényben.
Maradj velem és ne nézz hátra,
közhely de ha velem vagy a gondok elszállnak.
Refrén:
Lelkemen szállunk felhők fölött,
mindketten tudjuk az érzés örök.
Egymás szívébe hoztunk virágot,
te jelented nekem az egyetlen világot.
3
Tudod ígértem már más lánynak.
igaznak hittem de átvágtak.
Tudod téged nem hagylak elmenni,
üresen indult soká fog megtelni.
Szívem árva te fogadtad örökbe,
kezem a kezedben most már nem ökölben.
Nem terveztünk semmit csak vitt az ár,
ha elmész tőlem testem visszavár.
Éreztem más lesz éreztem hosszabb,
a távolság rátett mégsem lett rosszabb.
Hittünk benne, mondtam hogy megoldjuk,
kapcsolat épül a falakat lebontjuk.
Őszinte viszony te vagy az első,
ki megláthatja hogy milyen a belsőm.
Érezd amit én mélyen érzek,
számomra te vagy az egyetlen végzet!
Refrén:
Lelkemen szállunk felhők fölött,
mindketten tudjuk az érzés örök.
Egymás szívébe hoztunk virágot,
te jelented nekem az egyetlen világot. x2
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
