|
|
|
| Előadó: | Vágó Bernadett és Nagy Sándor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Muniz Mark Anthony Rooney Mark |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nagy Sándor: Lehet megváltás egy ölelés
csoda érintés nem tévedés
ez egy égi szerelem
új élet régi helyeken
kis semmiség ez a repülés
ezer évet élsz ha dalban élsz
ha nekem énekelsz úgy bennem élsz
Vágó Bernadett: Veled minden léptem lebegés
ahogy könnyem könnyű nevetés
ez egy égi szerelem
álom ízű, de mégis eleven
ó csak emléklét ez a keresés
dalod hozzád fűz bármerre mész
ha nekem énekelsz ó úgy bennem élsz
K: ha egy hosszú csönd megtörhetné a szavak igazát
ha egy hajnal tánc eltüntethetné az éjszakát
az időnk vége s a fény sem élne
ó az a béke, ha énekelsz
B: lehet megváltás egy ölelés csoda érintés nem tévedés
ez egy égi szerelem
álom ízű de mégis eleven
S: Ó csak emlék lét ez a keresés
dalod hozzám fűz bármerre mész
ha nekem énekelsz úgy bennem élsz
K: ha a széppel széttört szíved mindent csúfnak lát
ha egy régi zajnak dúdolnám a dallamát
a dalod kéne földre égre
ó az a béke, ha nekem énekelsz
B: a dalod szédít éltet
hangod érint téged
a dalod nélkül félek
ha dúdolsz jó hely a világ
a zene tél a zene nyár
énekelj mert a szívem rég erre vár
ó erre vár
S: ha egy hosszú csönd megtörhetné a szavak igazát
ha egy hajnal tánc eltüntethetné az éjszakát
az időnk vége s a fény sem élne
ó az a béke, ó erre vár
K: hát kérlek énekelj
a lelkem így felel
hangod új világ
múlik mind mi fájt
S: hát kérlek énekelj
B: hát kérlek énekelj
S: a lelkem így felel
B: a lelkem így felel
S: hangod új világ
B: hangod új világ
S: múlik mind mi fájt
K: hangod fénylő mennyország
Ha egy hosszú csönd megtörhetné a szavak igazát
ha egy hajnal tánc eltüntethetné az éjszakát
az időnk vége s a fény sem élne
ó az a béke, ha énekelsz.
Ha egy hosszú csönd megtörhetné a szavak igazát
ha egy hajnal tánc eltüntethetné az éjszakát
az időnk vége s a fény sem élne
ó az a béke, ha énekelsz.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
