|
|
|
|
|
| Előadó: | Ghost (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Stewart David Allan Ballard Glen |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Molly):
Miért nem mondod nekem
soha azt, hogy szeretsz?
(Sam):
De hisz tudod
(Molly):
Akkor miért nem mondod?
(Sam):
Nem szóval mondom én,
mert a nyelv az túl szegény,
de egy álmos reggelen,
ha a kávét beviszem,
az is vallomás szívem
(Molly):
De én szívesen hallanám azt a szót olykor,
csak párszor, nem is sokszor
bár tény, hogy szó nélkül is tény,
na jó ne erőltesd drága Sam, hisz érzem én
a szemeidet látva szíved hallom majd,
s hogy kettőnk között nincs titok,
de nem volna baj, ha néha mégis
csak mondanád, azt hogy szeretsz,
hogy úgy szeretsz pont ahogyan én,
azt nem kérem hogy térdelj elém,
csak hogy átölelj s a fülembe súgd,
azt a butácska szót, tényleg csak súgd,
ki ne mondd
(Sam):
Tudom másnak ez csak szó,
ami olcsón, könnyen mondható,
nekem drágám
(Molly):
Biztos úgy érzik, hogy ez fontos
(Sam):
Pont ez a baj drágám, hidd el,
nem mondják valami nagy hittel,
mert ha érzed át is éled,
nem kell hangoztatni, mint egy tirádát
(Molly):
Én értem, amit mondasz Sam,
de vágyom rá mégis,
mert néha a félelem ide fészkel,
orvul belém száll,
és erre nincs jobb nyugtató,
hát ne sajnáld hisz tényleg csak egy szó,
ha nem úgy is jó,
mert nincs soha bennem kétely
de te rejtegeted, bármit érzel,
mit is érzel, jaj miért mondod
miért szégyelled még,
a gyengédség az nem gyengeség,
gőzöm sincsen, hogy kérjem még,
egyszer kibökhetnéd Sam, hálás lennék
szólj egyetlen szót,
mondd mért fáj úgy egy kis kedvesség,
(Sam):
Nem lehet benned kétely,
mit is ér, mire jó a kényszer
hiszen érzel
egy jó dal arra jó,
ami nem kimondható,
már volt hogy főztem rád,
és a fürdő hányszor várt
Ha simogatlak én,
ha a hátad megmosom,
és a közös fogmosás,
álmos összeborulás,
és a sok nagy röhögés,
mennyi boldog ébredés,
miért, miért kell még egy szó
(Molly):
Mert ez egy szerelmes szó Sam
(Sam):
Hidd el elég a csókom
(Molly):
Érzem már
(Együtt):
Ne szólj, csak ölelj át
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
