|
|
|
| Előadó: | Dr. Bobo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orbán Tamás Bessenyei István Menczel Gábor |
|
Hauber Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Itt van a Holiday! Hű, de jó!
Én meg kérdezem, hogy hol van a tavalyi hó,
mikor a szívemet a szerelem úgy járta át,
mint a pipadohányillat a nagypapát.
Mivel Pesten egy este egy prágai csirke,
nyakigérő miniben, a szememet csípve
sétált be a szívembe a Váci utcán.
Domborodtak idomai feszülő cuccán.
Cseh volt a csajszi, én meg csehül voltam.
Hát odaléptem hozzá és ilyeneket szóltam,
hogy: „Parlais-vous francais?” „Ti gavarish pa ruski?”
Ő meg ilyeneket: „Hé, öreg, a gyufát ne húzd ki!”
Megtudtam, hogy magyarul tanul az édes,
hogy szereti a zenét, meg hogy szenvedélyes.
Csak az a baj, hogy holnap este haza fog menni,
és nem látom egy évig. Nincs mit tenni!
Egy éve várom már, hogy nyár legyen végre,
és felüljek a legelső prágai gépre.
Ahogy repülök az égen, már tisztán hallom,
hogy így szól hozzám angyali hangon:
JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!
Repültem édes, ahogy csak tudtam.
300 napja már nem is aludtam,
csak néztem a falat, meg a Cseh Kettőt,
és nedvesre áztattam a zsebkendőt.
A rádióban üvöltött a Karel Gott,
én meg vertem a falat, hogy nem vagyok ott
még melletted. Na, meg mellesleg,
nem én adok ritmust a testednek.
De most let’s go, repül a gép.
Erre vártunk már nagyon rég!
Hey-ho! Leszállás!
Augusztusig nem lesz megállás.
Taxival mentem a házatokig,
de azt mondta a házmester: „Már nem lakik itt!”,
mivel férjhez mentél a tavalyi télen.
Mit akartam tőled, én már nem is értem?!
Csak ülök itt a főtéren, az aszfalton,
magam elé bámulok, és azt hajtom,
hogy én mekkora ökör, én mekkora állat!
Ahoj poplacsek! Leteper a bánat.
Nézzük meg a várost, ha már itt vagyok!
Talán küldenek egy másik nőt az angyalok,
és már nem lesz baj, hogy eltűntél,
ha így szól hozzám egy cseh tündér:
JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
