


| Előadó: | Carpe Diem |
|---|---|
| Album: | Álomhajó |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 02:23 |
| Szövegírók: |
Bessenyei István Funnah Fanny |
|
Hauber Zsolt Erős Attila |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |

ÉGET A NAPFÉNY, VELÜNK TÁNCOL A ZAMBÉZI.
ÉGET A NAPFÉNY, A SZAFARI VISSZAVÁR.
ÉGET A NAPFÉNY, EZT NEM ELÉG EGYSZER ÁTÉLNI.
ÉGET A NAPFÉNY, KIABÁL EGY KANNIBÁL.
Úgy unom már, de azért nyomom még
tövig a gázpedált, hiszen sosem elég.
Csak, hogy menő legyek, jönnek a melóhegyek,
pedig kiborulok tőle, és beborul az ég.
Hát leteszem a lantot, bérelek egy struccot.
Irány Afrika! Nem viszünk cuccot.
Elég bőven egy ádámkosztüm.
Így is azt mondják majd, túlöltöztünk.
Pump-pump-pump, ez egy puputeve, hé!
A púpjában mélyhűtött banánlé,
s vele utazom a héten majd Tuniszba,
egy bantuval bulizva.
Tudod, a feketék feketét sohasem isznak, de mégis
pezseg a vérük, és pezsegek én is,
ha a Tanganyika mellett lekerül a tanga.
Szívem csak a tam-tamot hallja!
ÉGET A NAPFÉNY, VELÜNK TÁNCOL A ZAMBÉZI.
ÉGET A NAPFÉNY, A SZAFARI VISSZAVÁR.
ÉGET A NAPFÉNY, EZT NEM ELÉG EGYSZER ÁTÉLNI.
ÉGET A NAPFÉNY, KIABÁL EGY KANNIBÁL.
Hey-ho! Aka-saka-lakka zulujé!
Hey-ho! Aka-saka-lakka bumm-bumm!
Ide nem kell se szótár, se nyelvtudás!
Remekül ért mindent a busman szakács.
Csak annyit szólsz, hogy extázis,
és megtelik a csajjal az oázis.
Gyerünk, a kezeket emeljük az ég felé!
Nem mintha bárki is a varázslót értené,
aki kikeveri nekünk a bájitalt,
miközben motyog egy törzsi dalt.
Hö! A szafari közben egy elefánton
majd a banánszoknyádat lehántom,
amíg dum-dum-dum, csupa dundi raszta
kilesi a fa mögül, hogy milyen klassz ma
egy trópusi nővel az erotika.
Dibi-dibi-dübi-dübörög Afrika!
Csak az a baj, hogy eddig sohase mondtad,
hogy a szerelem ágya Elefántcsontpart!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.