|
|
|
| Előadó: | V.I.P. |
|---|---|
| Album: | V.I.P. |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 4:23 |
| Szövegírók: |
Rakonczai Viktor Rácz Gergő Rakonczai Imre Bokor Fekete Krisztina Környei Attila Józsa Sándor |
|
Rakonczai Viktor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bridge:
Talán lesz még egy érzés
Talán lesz újabb vágy
Talán lesz majd egy út még
Ami elvisz hozzád
Hmmmm
Egy éve szép volt minden
Úgy hittem benned, mégis féltél tőlem
Tőlem bármit megkaphattál
Egy nap mégis te szótlan elfordultál
De sokszor éreztem, hogy így nem bírom tovább
Hogy velem játszottál, de még maradnál, túl rosszul hazudtál
Éreztem, tudtam, hogy valami nincs rendben veled
De mégsem gondoltam, hogy így lesz vége
Refrén 2x:
Hol van már az a nagy szerelem?
Minden éjszaka kellett nekem
Együtt játszottunk éveken át
Egyszer fent, egyszer lent!
Hóóó
Régen szép volt minden
Érted én sok barátot elvesztettem
Tőlem mindent megkaphattál
Míg együtt ébredtünk a vágyak hídján
De sokszor éreztem, hogy így nem mehet tovább
Hogy velem játszottál, kihasználtál, majd félredobtál
Éreztem, tudtam, hogy valami nincs rendben veled
Túl későn vettem ezt észre
, hú, ez szégyen
Refrén 2x
De sokszor éreztem, hogy így nem bírom tovább
Hogy velem játszottál, de még maradnál? Túl rosszul hazudtál
Éreztem, tudtam, hogy valami nincs rendben veled
De mégsem gondoltam, hogy így lesz vége
Refrén
Bridge 2x
Refrén és Bridge együtt 2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
