Előadó: | NeXt Day |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Gismo Szabó György Krucsó Sándor Pénzes Zsolt Fejes Zsolt |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Pop / Rock |
Címkék: | Keressük! |
Ülj le mellém, én játszani szeretnék!
A szín az mindegy, de ugye lehetek én a kék?
Bízd rám a lóvét, majd a bankos is én leszek.
Szegénységben fognak elhullani az emberek!
Megtanultam már, hogy a győzelem minden!
Nagy ház, nagy autó és csalni sem szégyen!
Így ragadt meg, mert így mutatták mások!
Aranyos pofát vágok, könnyen mennek a hazugságok.
Nem vágyom sokra, nekem az egész világ kell!
A földön az összes pénz és soha nem adom fel!
Ilyen az élet, nem túl nagy szám!
Így játszom én, ne haragudj rám!
Ne mondd, hogy előre nem szóltam:
Elfordultál, hatost dobtam!
Te pedig kimaradtál a körből,
Képemre jutott elég a bőrből!
Vedd már észre, hogy a dobogón sincs helyed,
már ott elrontottad, hogy én lettem az ellenfeled!
Tudom, csaltam, de nézz rám: Hol érdekel az engem?
Egy dolog számít csak: Nekem kell nyernem.
Nem vágyom sokra, nekem az egész világ kell!
A földön az összes pénz és soha nem adom fel!
Ilyen az élet, nem túl nagy szám!
Így játszom én, ne haragudj rám!
Na mondd el, hogy tetszik a játék?!
Nem így mondták el anyádék!
Ne hidd el bárki, bármit mond!
Ne dőlj be, ne legyél kőbolond.
Mert mindenki így játszik, ez az én véleményem,
Bármit megtennének a cél érdekében.
Eltaposnak, félredobnak, elárulnak, hogyha kell.
Csak a pénzzel foglalkoznak, na meg az arany ékszerekkel.
Nem vágyom sokra, nekem az egész világ kell!
A földön az összes pénz és soha nem adom fel!
Ilyen az élet, nem túl nagy szám!
Így játszom én, ne haragudj rám!
Az egész világ kell!
Az egész világ kell!
Az egész világ kell!
Az egész világ kell!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park