|
|
|
Eltűnő álomként szállnak az évek,
múlnak és születnek újabb csodák.
Csak a város nem változik semmit,
sosem volt titkait őrzik a fák.
Játékok nélkül csak semmi az élet,
szívemben pedig még gyermekek élnek.
Járom a várost és várom a reggelt,
hiszen az új nap mindig új csodát jelent.
ÁRNYÉK A TŰZFALON,
ZAVARD EL AZ ÉJSZAKÁT!
LÉPJ ÁT A TEGNAPON,
GYERE EL ÉS ÖLELJ ÁT!
Minden nap új hittel ébred a város.
A tegnapok lábnyomán táncol a szél.
Száz éves házfalak nézik az utcán,
megkopott arcuk a múltról mesél.
De mert az új naphoz kell új ígéret,
plakátok biztatnak, bármerre nézek.
Járom a várost és várom a reggelt,
hiszen az új nap mindig új csodát jelent.
ÁRNYÉK A TŰZFALON,
ZAVARD EL AZ ÉJSZAKÁT!
LÉPJ ÁT A TEGNAPON,
GYERE EL ÉS ÖLELJ ÁT!
A hajnal első fénye ránk talál,
árnyékod táncol még.
Fogom a kezed és hagyom, hogy vezess.
Megyünk a fény felé!
A fény felé…
