|
|
|
| Előadó: | Szuli |
|---|---|
| Album: | Kandalló |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 3:31 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | rapp |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy mit kéne még leírnom,
Mit kéne még mondanom,
Lehet hogy már semmit,
És csak a tollam koptatom de
Itt van még valami,
A fejemben, s a szívemben
Mit van még tenni,
Leírom hát rímekben:
A történet az egyszerű,
Bár nem túl vicces
Még is csak nevetek,
Hogy eljátsszuk az Istent.
Az erdők helyi plázák,
A mezők helyi parkolók,
Nincsenek már fák,
Mert elvitte egy markoló.
A tengerekben szemét,
Az ivóvízben méreg,
Az ember itt a Földön
Mint egy élősködő féreg.
Itt már nem csak a víz,
De a levegő is káros
Húsz év múlva lehet
Ettől leszek tüdőrákos.
A talajra betonból
Készülnek a házak
Mind-e közben kipusztul
Több ezernyi állat.
De az ember köszöni,
Marhára jólvan,
Ma még talán igen,
De mi lesz velünk holnap?
(Refrén:)
Az ember majd egyszer emberré válik,
Rádöbben arra hogy nem tehet meg bármit,
Megtiszteli a Földet, elültet pár magot,
És megbecsüli mind azt amit ajándékba kapott.(2x)
A Föld bizony jó anya,
Szolgál minket régóta,
Az ember mégsem tiszteli,
A hulladékot szétszórja.
A füstöt meg az égbe,
Okádják a gyárak,
Ez az ember nevű majom,
Csíntalan egy állat.
Hét milliárd szerzet,
Súlyos egománia
Állatokat gyilkol
Hogy legyen mit zabálnia.
Hogy nekünk lettek teremtve
Érdekes egy ötlet,
Én haver nem értem,
Hogy mivel érnénk többet.
Ha mindenki egyenlő,
Akkor mondjuk miért nem,
Miért csinálunk belőlük
Bundákat, meg prémet?
Miért nem izgat mindez,
Miért vonod meg a vállad?
Ha az ember tényleg ilyen,
Én inkább leszek állat.
Fegyvereket gyártunk,
Nézd meg mi lett belőlünk,
A pénzért még egymást is
Megüljük ha kell.
Mondjuk ki barátaim,
Hát ez jól elkúrtuk,
A természet a barátunk,
Mi még is hátba szúrtuk.
(Refrén:)
Az ember majd egyszer emberré válik,
Rádöbben arra hogy nem tehet meg bármit,
Megtiszteli a Földet, elültet pár magot,
És megbecsüli mind azt amit ajándékba kapott.(2x)
Több milliárd éve,
Megteremtett Isten,
Most idejött az ember
És tönkre tenne mindent.
Te adtál nekünk otthont,
Te adtál nekünk enni,
Te mindig csak adtál
És nem kértél semmit.
Úgy érzem lassan,
Elkezdhetek félni,
Ha elpusztítunk téged
Hol fogok majd élni?
Gyerünk hát Földanya,
Gyerünk rázd meg magad,
A koszból, a mocsokból
Ne maradjon semmi.
(Refrén:)
Az ember majd egyszer emberré válik,
Rádöbben arra hogy nem tehet meg bármit,
Megtiszteli a Földet, elültet pár magot,
És megbecsüli mind azt amit ajándékba kapott.(3x)
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
