|
|
|
Hideg szél fúj, kergeti a sötét felleget,
most tudtam meg, hogy a babám, csuhaj, nem szeret.
Ha nem szeret, mért írja, mért írja a levelet,
mért búsítja az én árva szívemet?
El van az én boldogságom, csuhaj, temetve,
amióta nem nézek a te szemedbe,
lehullott a reménységem, reménységem csillaga,
hogy lehetnék boldog én még valaha?
Érted, babám, gyászba' vagyok, nagy gyászba' vagyok,
míg ezen a földön járok, e földön járok.
Sirat engem a madár is, lehajlik értem az ág is,
lehajlik értem az ág is, csuhajjaj.
Fáj a szívem, nem tagadom, le nem tagadom,
hogy kiért fáj nem mondhatom, el nem mondhatom,
csak magamba' eltitkolom, azzal magam elhervasztom,
azzal magam elhervasztom, csuhajjaj.
Jaj, Istenem, jaj mit értem, jaj, mit értem?
Amit soha nem reméltem, nem is reméltem.
Jót reméltem, rosszat értem, jót reméltem, rosszat értem,
jaj, de megszenvedtem érte, csuhajjaj.
