|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pilinszky János Földes László |
|
Póka Egon Tátrai Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Blues |
| Címkék: | Keressük! |
Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellot kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.
A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.
A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában
Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.
Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.
A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.
Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
Cionista specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista
A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.
Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet
Haldoklik az Éjszaka,
Vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.
Ébredező részegek,
Az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.
Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc...
Óh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.
A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.
Íme az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.
A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi
a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége?!
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
