|
|
|
| Előadó: | HazaFiak |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szöveg:
Elmúlt a napsütés, ma már csak a vihar tombol
Kezünk többé nem ér össze szívem most már terhet vonszol
Hiába minden, ha a távolság elválaszt
Ha elhagyott a remény bébi te nyújtottál támaszt
Az idő rohan, de emlékszem az éjszakára
Az elcsattanó első csókra és szerelmünknek mámorára
Emlékszem a mosolyra, mikor első dalom neked írtam
Ha az élettől jött pofon, akkor csak teneked sírtam
Nem Lehetsz mellettem forog a szívemben a tüske
A szerelmed bezárt engem egy végtelen körbe
Sok mindent kiírtam, a sorok vigaszt nyújtnak nekem
És enyhítik a fájdalmat, hogy nem lehetsz itt velem
Veled töltött perceimben minden olyan más
Úgy éreztem szívem többé nem érheti csalódás
De a távolság elválasztott, összetörte álmaim
Szerelmünknek vége lett, így tűntek el szárnyaim
A távolság fáj és az érintés éget,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Hogy megmutassam, miért is félek,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Az ágyamon ülve, szorítom a párnám,
Álomból ébredve, úgy érzem vársz rám.
Könnyekkel átitatott napok már mögöttem,
100 tőr sebzi lelkem, amiért így döntöttem.
Az esőben sétálok, egyedül a lelkemmel,
Bárcsak tehetném, együtt a másik felemmel.
Reménye éltet, hogy láthatlak még egyszer,
Nem olyan fából faragtak, aki csak felejt.
Érzem az illatod, bár nem láthatom arcod,
Az idő a lelkünkbe mély sebet karcolt.
Bennem élsz végig, amíg dobog majd a szívem,
Ne feledd azt ki vagyok, tőled csak ezt kérem.
Én voltam az, aki régen fogta a kezed,
Simította arcod, hogy a tested bele remeg.
Nem tudtam először, szerelem vagy szeretem,
de az, egy biztos, hogy sohasem feledem.
A távolság fáj és az érintés éget,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Hogy megmutassam, miért is félek,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
