|
|
|
| Előadó: | Essemm |
|---|---|
| Album: | Kapufornia |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:27 |
| Szövegírók: |
Essemm Boros Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Nem fáj a fejem
Így, hogy már nem vagy velem
Végre nem én vagyok akit kicsinálsz
Ó de jobb mióta nem tudom mit csinálsz.
1. Verze:
Egyedül nem megy. Nem? Ez igaz!
De veled még rosszabb volt sorry, aztán jön, hogy ki az
Aki kibírja ugyanazt amit én hosszan
Kevés dolog dönt le, de te közte vagy mi bosszant
Az első nap még oké, mert hát friss minden meg szép is
Minden eltitkolva, nem játszik semmilyen fétis
Nem tudni a másikról, hogy valójában milyen
Egyből dőlni kezd a rendszer onnantól már, hogy sínen
Van az egész kapcsolat, és csak menet közben öl meg
Az a pár dolog ami elől menekülőre
Kapcsoltam és dobbantóra kellett vennem tőled
Ahhoz, hogy veled legyek örökre csak ölj meg
Hidd el jobb lesz így nekünk, hogy eltemetlek fejbe
Kezemben a fejsze, Ó ez csak kicsúszott ne stresszelj
Csak felejts már el végre, mert a vérem adom érte
Hogy ne fájjon a fejem, inkább azt mondom, hogy vége.
Refrén:
Nem fáj a fejem
Így, hogy már nem vagy velem
Végre nem én vagyok akit kicsinálsz
Ó de jobb mióta nem tudom mit csinálsz.
2x
2. Verze:
El sem tudod képzelni mennyire vagyok jól most
Toppon vagyok mondom, el sem hiszi az orvos
Örülök, hogy annyi mindent megtehettem érted
Meg sem tudom köszönni, mármint remélem érted
Imádtam, hogy a munkámat ugattad mert fontos
Sajnálom, hogy megjött az eszem időben, pont most
Kivagyok, hogy ki akartál nyírni a rinyákkal
Viszont ezt a Boros nem díjazza virággal
Áldomásom rá ha valaki cipel helyettem
Eskü adok pénzt is, csak minél messzebbre menjen
Nincsen semmi para, csak nem jött össze a dolog
Valahogy úgy hatottál rám mint a legratyibb drogok
Meg hát élni akarok még és a többi lejárt duma
És miért ne jöjjek ezzel mitől kiönt a Duna?
Szóval meguntam úgy mindent egybe, ezt remélem érted
Hogy ne fájjon a fejem, inkább azt mondom, hogy vége.
Refrén:
Nem fáj a fejem
Így, hogy már nem vagy velem
Végre nem én vagyok akit kicsinálsz
Ó de jobb mióta nem tudom mit csinálsz.
2x
3. Verze:
Ó de rossz az amikor még nem vagy
Ó de rossz az amikor már megvagy
Ó, hogy hagynál már békén végre
Imádom, hogy süket vagy és nem lépsz még le.
2x
Refrén:
Nem fáj a fejem
Így, hogy már nem vagy velem
Végre nem én vagyok akit kicsinálsz
Ó de jobb mióta nem tudom mit csinálsz.
3x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
