Előadó: | Rockin' RockCats |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Kit érdekelhet egy olyan dal
Ami arról szól, hogy az élet szar
Élhetsz bárhol, utolér a vég
Mondhatnám, hogy szép a világ
Bár tudod, hogy ez is csak hazugság
Mert minden egyre rosszabb ma, mint rég
Ott kezdődött, hogy megszültek
Az utcára egyből kitettek
Még ma sem tudom, hogy ki is az anyám
Az utca volt, aki felnevelt
Egy új cipőre nekem sosem telt
Itt élek most, de ez nem az én hazám
A világ csavargója lettem
Volt nap, mikor nem is ettem
De szabad vagyok én, mint a madár
A világ csavargója lettem
Ennél jobbat nem tehettem
Nem érdekel engem a világ
Kamasz voltam, mikor rájöttem
Hogy értelmetlen az életem
Így hagytam, hogy csak sodorjon az ár
A könnyebb úton haladtam
A nappalokat átaludtam
De minden éjjel én voltam a király
Huszonegy voltam talán
Mikor az oltárnál várt rám egy lány
S az ujjamra rákerült az aranybilincs
Hamar rájöttem, hogy elég volt
Mert hozzám szépen sosem szólt
Így leléptem, hogy majd letört a kilincs
A világ csavargója lettem
Volt nap, mikor nem is ettem
De szabad vagyok én, mint a madár
A világ csavargója lettem
Ennél jobbat nem tehettem
Kitagadott engem a világ
A munkát távolról kerültem
Hol állni kellett, ott én ültem
Napról-napra éltem az életem
Könyvet sosem olvastam
Minden jó nőt megbasztam
És én mindezt nem is szégyellem
A kocsmában érzem jól magam
Csak várom a piámat gondtalan
Nem gondolkozom, mert az csak fáj
S ha egyszer eljön a Kaszás
Indulok, vár az állomás
Hol örök békességben vár a táj
A világ csavargója lettem
Volt nap, mikor nem is ettem
De szabad vagyok én, mint a madár
A világ csavargója lettem
Ennél jobbat nem tehettem
Nem érdekel engem a világ
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana