



Még félig csukva a szemem,de máris nyitom a szám,
a konyha felé araszolva,a papucsba lazán.
A lábamat tolom,ahogy a szöveget nyomom
és a hűtő,egyik polcáról,a friss tejet lekapom.
Potyog a müzli a tányérba,a kezemből,
én meg adok a flamónak,ne sajnálom a belemtől.
Csak süt rám a nap,az ablakon,beragyogva,
én a TV előtt döglök már a kedvenc pamlagomba.
Így,ma én vagyok a gitár,amin a húr is szakad,
a BH, Jojóka kedvenc rap csapata!
Na,nézd már,hogy adom be,beszippant a kanapé,
lehet,hogy elnöki kül. gép,ez a járat a fapadé,
Hé,Te! Ez laza cucc,a lazáknak!
....
Mert,van az úgy,ki is lépek lassacskán,én mentem,
meg jut eszembe van itt pár sör,amit tegnap vettem.
Refr:
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én,ma csak lazulok én..
Hiányzik a zsebemből,pont annyi nagy köteg,
hogy úgy érkezzek be,mint egy nagykövet,
de épp az gurítja le a nagy követ,
hogy én megyek előre és aki akar majd követ.
Lazán lököm,de tartja a gatyámat az övem,
szétesik a kölyök,meg vele együtt a két öreg.
Sapka fent,csuklya rá,jöhet az,hogy alágyújt.
Figyelj,amit hallasz,az Kontroll meg a nagyágyúk!
Úgy úszunk a beaten,mint valami medúza,
ez nem annak a helye,ahol az izom bedurran.
Hátat fordítok,a karjaim összekulcsolom
és állok csak mint szobában a bútorok.
Vállat vonok,kiveszem a részem,minden kalandból,
Ilyenkor úgy csinálok,mintha nem is lennék halandó.
Dobjak egy píszt?
Egye fene,full lazán,a cipzár csak félig,mert nem vagyok én hullazsák!
Refr:
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én,ma csak lazulok én..
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én
És csak lazulok és csak lazulok én
Ma csak lazulok,ma csak lazulok én,ma csak lazulok én..



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.