|
|
|
| Előadó: | Kállay-Saunders András |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tabár István Kállay-Saunders András |
|
Szakos Krisztián Kállay-Saunders András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop, R&B, synth-pop, drum and bass |
| Címkék: | A DAL, eurovízió [+] |
VERSE 1
Silent cries
Every night
This Pain don't ever leave her life
Daddy's home
So she tries to hide
She calls for Mom
But never a reply
PRE CHORUS
She cries cries cries
she's all alone
Daddy why why why
Leave me alone
She calls for help
She calls for help
But no one seems to care
She calls for help but no one seems to care
CHORUS
She keeps on running running running
from this crazy life
She keeps on running running running
Never sees the Light
I can see the angels standing by your side
it'll be alright
VERSE 2
She's back again
Just one more time
just wants to see her mother smile
She can't forget
Her only child
mama let the devil in her house
PRE CHORUS
She cries cries cries
she's all alone
Daddy why why why
Leave me alone
She calls for help
She calls for help
But no one seems to care
She calls for help but no one seems to care
CHORUS
She keeps on running running running
from this crazy life
She keeps on running running running
Never sees the Light
I can see the angels standing by your side
it'll be alright
She cries cries cries
Daddy why why why
she keeps on running running running
from this crazy life
keeps on running running
oh oh ohhhh
it'll be alright
Hova szaladnál?
Így Könnybe fúlt
Minden éj,
A fájdalom az égig ért.
Csak bújni kell,
A kín elől, de már
Az ajtó nyílik és már Ő ott áll.
Úgy fáj, fáj, fáj, száz alkalom,
Ő csak jön, jön, jön, s nincs szánalom.
A falon túli félelem, túl erős mint egy gát,
A Kiáltás, hogy Mama nem jut át.
Most már csak rohan, rohan, rohan
Őrült élettől,
Míg tud csak rohan, rohan, rohan
Messze édentől.
Hol van már egy őrangyal ki óvná Őt,
Hova szaladnál.
De egyszer majd,
Még visszatér,
Mamája mosolyában él,
Mi fontos volt, hogy szeressék,
Csak annyit kérdez, mondd miért?
Mért fáj, fáj, fáj, száz alkalom,
Ha csak jön, jön, jön, s nincs szánalom.
A falon túli félelem, túl erős mint egy gát,
A Kiáltás, hogy Mama nem jut át.
Most már csak rohan, rohan, rohan
Őrült élettől,
Míg tud csak rohan, rohan, rohan
Messze édentől.
Hol van már egy őrangyal ki óvná Őt, (hova szaladnál)
Ilyen élettől. Hova szaladnál...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
