|
|
|
| Előadó: | Nincs Apelláta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
A hold,a fénye,az éjjel,a tenger,
Köncseppem kincsem,csókom csendem,
Lelkem vigasza,szivem gitár húrja,
Fényli angyal,szivárvány múzsa,
Biborban úszó ajkak,szikrázó szemek,
Egy élet kevés ahoz hogy elfeledjelek,
Az illata...igen az illata,
Elljön értem akár éjjel a pirkadat,
Mit is mondhatnék bennem ezer emlék,
Kezem még szorit de el kell h mennyjél,
Tegnap még testem gyönyörben fürdetted,
Mára csak harag,gyülölet hürt helyett,
Felemészt a bánat,üresen hagytad,
A lelkem elvittél mindent magaddal,
Rólad szól hiszen...kiről is szóllna,
Ma még gyülüllek de vissza várlak holnap,
Parányi lélegzet szürke lett a világ,
Miért nem érted hogy érted élek?
Szivemből kinyúló hervadt betonvirág,
Feléledne ha mosolyogni láthatna téged.
Ref:Fáj még minden szó,
Fáj még minden csók,
Fáj még az hogy elmentél...örökre itt hagytál
Fáj még minden szó,
Fáj még minden csók,
Fáj...de vissza várlak én.
Temérdek gondolat,fodrozódik lelkemben,
Ellenben én mindig,a szebbik felem tettem le,
De becsaptál,elhagytál,hol van mi szép volt,
A szivemen nincs más csak frissen hagyott vér folt,
Rég volt?De hogy párr napja történt,
Hogy 1 perc alatt sok száz apró darabra törtél,
Ha tehetném minden csillag karjaidba landollna,
Én vagyok ki mai szivem húrjaira hangollna,
A szemed barna,úgy mint a föld-é,
Enyém kék tenger szived partjait áztatta,
Nem vagy látomás,nem vállhatsz köddé,
Nem vagyok srác ki csak a száját jártatta,
A szivem szobájában csak rodhadó tapéta,
Felérnék a lelkedig újra de elfogyott a létra,
De amig a könncsepp megterem a szememben,
Nem merengek hogy annó a szived kapuján bementem,
Én meg te...te meg én örökké,
Boldoggá tettelek volna,te pedig ökörré,
De rájöttem és a felismerés felképett,
Ez neked szól feltéve ha átérzed a felvételt,
Ref:Fáj még minden szó,
Fáj még minden csók,
Fáj még az hogy elmentél...örökre itt hagytál
Fáj még minden szó,
Fáj még minden csók,
Fáj...de vissza várlak én.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
