|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mészáros József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mit akarnék, amikor amim van pont elég
Írhatok bármit, de isten a tollbetét
A holtponton már elvész a félelem
hiába könnyezik a világ, máshogy látod éberen
A levegőt készülnek előlünk elszívni
és nem leszek kevesebb ha nem fogod elhinni
Szívet a szobákba, szeretetet az ételbe
ez pont azért szól, hogy maradjunk életben
Itt csoda minden és érzem, hogy épül
egy akkora béke, hogy otthonra lelek végül
Egy olyan hétköznap, ami túlnő a spektrumon
A boldogság, mi nem ér véget a tejúton
Nekem esély nem kell, hisz tudom, hogy az én vagyok
Hisz nézd egy ócska panelben is mekkora fény ragyog
A holnap holnap is csak holnap fog maradni
A szavak meg szavak, de nem ezt kell hallani...
Az álmaim repültek, de én maradtam
A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár
Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded
Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!
Van számtalan csillag ami kísér az utadon
Úgy ahogy a szív tükröződik a tudaton
Az érem két fele egymással szembe fordul
Minden napod kín, de most valami megmozdul
Valami renget, valami érted él
Valaki szeret, amit nem lehet a pénzedért
Új élet készül itt állunk a kapuban
és a kukába dobhatom végre, amit tanultam
Bármerre jártam, mindig figyeltem mi történik
hogy miért jutunk el a szerelemtől a kötélig
De mennyi gyermek, hozta már ide hozzánk
azt a fényt, ami nem statikus csak spontán
A szellemi termékek boltja kirabolva
Ez a lélekbe megy, nem porosodni a polcra
Hogy lássam a szemed, hogy ne takarja a maszkod
bár önmaga ellen vív mindenki a harcot
Tudom beérik a szenvedők kudarca
hisz egy az idő, egy a tér egymásra vagyunk utalva
Na szeresd meg magad, nem kell az önutálat
Itt a kezemben a szíved és csak viszem utánad
Az álmaim repültek, de én maradtam
A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár
Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded
Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!
Az én igazam a csend, ez Zen a zenében
Ez ölelés meg csattanás a tenyérben
Bármit építünk eltűnik, de így a jó
Az ego tolvaj a házban, de leszek riasztó
Nem tanulni jöttél, hanem felejteni
Nem magadhoz láncolni csak elengedni
A megértés nem hiányzik, én megvagyok egyedül
de szeretni szeretnélek valahol legbelül...
Az álmaim repültek, de én maradtam
A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár
Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded
Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!
Az álmaim repültek, de én maradtam
A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár
Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded
Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
