|
|
|
| Előadó: | Herczku Ágnes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tradícionális Herczku ágnes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fáj a szívem, szívem tája,
nincsen annak patikája,
nincsen annak patikája.
Fáj a szívem szívedért,
két fekete szemedért.
Fáj a szívem kívül-belül,
bánat szorítja kétfelől,
bánat szorítja kétfelől.
Fáj a szívem, nem tagadom
s akiért fáj, nem láthatom,
s akiért fáj, nem láthatom.
Fáj a szívem, érted él,
akiért fáj, nincsen itt,
akiért fáj, nincsen itt.
Akiér' a szívem fáj,
nem ezen az utcán jár,
akiér' a szívem nem fáj,
mind a kapum előtt sétál.
-----
Édesanyám lánya vótam,
amíg szeretni nem tudtam,
s mient szeretni tanultam,
fekete gyászba borultam.
Szállj ki bánat a szívemből,
elég volt már becsületből!
-----
Azt mondja a kakukk madár,
hogy nem sokáig élek én már.
Azt mondja a kakukk madár, kakukk madár,
nem sokáig élek én már.
Sírba viszen a búbánat, a búbánat,
meghalok, rózsám, utánad.
Én elmegyek, te itt maradsz, itt maradsz,
tudom, rózsám, hogy megsiratsz.
Sirat engem a babám is,
lehajlik értem az ág is.
Nézz ki, rózsám, ablakidból, ablakidból,
most visznek ki a faluból.
Vess utánam egy pillantást, egy pillantást,
többet úgysem látjuk egymást.
Fekete gyász, fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld is temet el.
Fekete gyász, fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld temet el.
-----
Üvegablak, réz a sarka,
régi babám, nézz ki rajta!
Nézz utánam keservesen,
látsz még engem, vagy sohasem!
Kimentem a temetőre,
sírom megástam előre.
Fejér rózsafát ültettem,
a nevemet reátettem.
S ha kivisznek az udvarra,
boruljál a koporsómra!
Ejtsél reám egy pár könnyet,
talán megérdemlem tőled!
Piros rózsa, kék nefelejcs,
engem soha el ne felejts!
-----
Halál, halál, halál,
de kegyetlen voltál,
s mikor elindultál,
másra nem találtál.
Elröpült a madár,
s itt hagyta a párját,
a párját, a párját,
mindenik árváját.
Árva az a madár,
kinek párja nincsen,
mer' én is árva lettem,
jaj, mer nekem sincsen.
Mer' én is árva lettem,
jaj, mer nekem sincsen.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
