


| Előadó: | Básti Juli & Cserhalmi György |
|---|---|
| Album: | Hallgass kicsit |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 4:55 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | művész |
| Címkék: | Keressük! |

Hát kérlek ne csináld, velem ezt végig,
ugye érzed azt, valami érik,
a legbelső szobát, hagyjuk ki, ne menjünk tovább,
a végső küszöböt sohase lépjük át!
Kérlek ne gyere, énvelem végig,
mert valami rossz érzem már érik,
a legbelső szobát hagyjuk ki, ne gyere tovább
itt van az a pont, ahonnan nincs tovább!
Egy lépés, és nem lesz vissza út,
egyetlen lépés és nem lesz visszatérés
már nem játék az egész,
hát kérlek, engedd el most itt a kezem
ne menjünk végig,
a legvégső szobáig nem jöhetsz el soha énvelem!
Hát kérlek ne kisérts, engem tovább már,
mert én már nem akarok bajt, a végén még fájnál,
mert én már régen nem merek,
mint régen beléd halni meg,
csak lassan lassacskán amíg nem remegek!
Egy lépést, egy lépést se tovább,
egyetlen lépés és nem lesz visszatérés,
már nem játék az egész;
hát kérlek, ez itt már ne legyen tovább,
ne vedd el tőlem a rossz kis gyávaságom,
nem kell senki aki bajba ránt!
Egy lépés, beléhalsz hogyha megteszed,
egyetlen lépés és minden véget ér
és már nem játék az egész;
ez a kérdés, belehalsz hogyha felteszed
ez most a kérdés,
a legvégső szobáig eljönnél-e ezután Velem?
Ezt mondtam neki, és persze elment,
búcsúzót se kért,
nem kért kegyelmet,
mert ő sem akarta a bajt,
és úgy mint én fájni sem akart
és belémhalni meg, ahogy én ő sem mert.
Hát kérlek ne kisérts engem tovább már,
mert én már nem akarok bajt,
a végén még fájnál,
mert én már régen nem merek,
mint régen, beléd halni meg,
csak lassan lassacskán amíg nem remegek.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.