|
|
|
Magányos csónak a vizen,
Csak körbe jár a szigeten!
Magányos csónak a vizen,
Nincs többé szerelem!
Az álmok arra várnak,
Hogy egyszer rám találnak,
Az álmok arról szólnak,
Hogy egyszer átkarollak!
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Most minden olyan kihalt, idegen,
kereslek még a régi helyeken,
Most minden olyan kihalt, idegen,
Kereslek még a régi helyeken!
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Hát mindig itt vagyok,
Folyton Rád gondolok,
Hát mindig itt vagyok, Tiéd vagyok!
Hát mindig itt vagyok,
Folyton Rád gondolok,
Ha jönnél itt vagyok! Tiéd vagyok!
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Ha itt lennél velem, nem fájna szívem,
Hát mindig itt vagyok,
Folyton Rád gondolok,
Ha jönnél itt vagyok! Tiéd vagyok!
Hát mindig itt vagyok,
Folyton Rád gondolok,
Ha jönnél itt vagyok! Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok! Tiéd vagyok!
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
