|
|
|
| Előadó: | T-Kyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Azt mondtad lehetnék más de én már nem akarok,
Akkora falat húzok, hogy a napot betakarom
Nem sok akartam lenni hanem ami elég neked
De felégetek mindent és az emlék elég Veled
Ha két életem lenne akkor ez a szarabb volna
Csak a királyok maradnak itt úgyhogy szaladj szolga
Neked szív kellett de nálam csak a szavak voltak
Ilyennek születtem tettem amit parancsoltak
Már nem félek tudom elmúlik az egész élet
Ami ma még öröm holnaptól az emészt téged
Mikor elmentél egy fehér villám belém vágott
Csukott ajtó vagy de az én elmém beléd látott
Írni könnyű sírni könnyű akkor mi nehéz?
Hogy egyedül egy ekkora világban mire mész?
Hiányzik minden ami soha nem volt nálam
És úgy szakadt rám az élet, hogy beleszakadt a vállam
Te mit látsz tesó mikor a tükörbe nézel ?
Mikor elpattan az üveg úgy szét vág akár a lézer
Ez a világ haldoklik hiába lüktet rajt az élet
Mert az összes ember szívébe a pénz veri az éket
Égszínkék szemek mögött csak szomorú szürke
Addig tartott a valóság míg a fantáziám tűrte
De már ki bízna meg bennem mikor ledobtam az álarcot
Álmomban is élek de az életet is átalszom
2x
két élet kell mert egy nem elég
és a szívembe a szíved beleég
add a kezed szorítsd amíg vége van
a lelkedbe tűz és benned béke van
Úgy hiányzol nekem mint az anyának a gyermeke
Egy rejtvény voltam neked nem tudtam megfejted-e
Ha lehunyom a szemed ott látom a tiédet
De tettem róla hogy a többi emlék kiégett
Akinek mennie kell az úgysem tud maradni
Én szárnyalni szerettem volna te meg szaladni
Mindenki mindent akar és mindenki mindenkit
De mindenki hitetlen így elpusztul minden hit
Amikor beléptél én azt hittem otthon vagy
A busz csak addig van előtted amíg ott nem hagy
Mindenki szép és mindenki szépen tud nevetni
De mikor lefagyott a mosoly nincs mit bevetni
Amikor lebukik a nap kiszoktam borulni
A szívem olyan szúk már nem tud össze szorulni
De körém gyűlnek mind az apró pici csillagok
Ha színpadról szórom a szót olyankor csillogok
Nem lettem olyan ember akire te büszke vagy
De legyél büszke hogy a szívembe egy tüske vagy
Az élet ilyennek teremtett minek szépítsem
A világ szép és arra vár hogy én kikészítsem
Látod a mosolyt az arcomon ? ez itt őszinte
Szarok a pénzre a divatra meg a bőrszínre
Annyira sok vagyok hogy soknak csak a fele kéne
De én így vagyok egész az anyám szemefénye
2x
két élet kell mert egy nem elég
és a szívembe a szíved beleég
add a kezed szorítsd amíg vége van
a lelkedbe tűz és benned béke van
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
