|
|
|
| Előadó: | Vicc Beatz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály |
|
Ketioz |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Ketioz:
Ki vagy hűlve! Mer' minden dumám agyonmar
Vicc Beatz a bandám aki nem vág minket vakon van!
Le vagy húzódva, ha számolod a kessedet
sok nap van a fizuig de nincsen már egy ezresed
Medence helyett adósságban úszunk
Mikor azt mondjuk hogy szar nekünk, egy kicsit sem túlzunk!
Te meg maradj kussban, ne a beat-re kend
ha a mondandód annyit sem ér, mint a csend!
Kontroll:
Ne röhögtessé má' engem mi van rajtam népviselet?
Annyi minden jár az agyamban, lépni se lehet
Kiakasztassz mindenkit, mint az ingeket
Hidd el nem kell úgy mondanom hogy majd így legyen
Kisérjelek hazáig? nem jutsz magadtól haza
Csak a pénzem nyelnéd mint egy kurva automata
Nem a képpel van a gond, hanem a kerettel
Ezér' van hogy az ágyból engem ez rángat ki reggel!
Rambo:
Kihűlök annyi mindentől a lelkem majd el fagy
de bírom még és küzdök míg az erőm el nem hagy!
Kihűlök ahogy húznak, ahol tudnak amíg van miből
ha meg nincs akkor beszoptad, számodra ez mind a jövő
Kihűlök, hogy a hitemmel mely itt él legbelül
Magam maradok a világban azt mekkora az űr!
Előbb feleszmélsz azt rájössz nincs már visszaút
A Vicc Beatz figyeld hogy hűt ki mindenkit akit csak tud!
refr. 4*
Ki vagy hűlve! Hogy amit mondunk mind igaz
Hogy amit mondunk mindig az, megint mondom mind igaz!
DAY:
Kihűlök a szarokon, ami ma megy az tévhit
Itt a 87-esek visszahozzák neked a régit!
Kihűlök rajtad, hogy te nem azon nőttél fel, mint mi
Itt a Vicc Beatz krú, aki a kemény reppet elhinti!
A világ megváltozott, kihűlök már rajta
Mindenkiben megvan a rossz, mindegy milyen fajta
Kihűlök azon ki kívül tip - top, belül meg lófasz
Hidd el nem fogunk tisztelni, azér' mer' fullcap-pet hordassz!
Fullánk:
Ha nem akarsz kihűlni mindig hordjad a kabát
bár nincsen aki bánt, mer nincsen sok hibám!
Mikor szétaprít a beat , 3,14 a Pí
Fogjad má fel spanom, téged se mindenki bír
Nem kell ide gógyi, meglásd levágom hogy bóvli
Amit te ide hoztál, én az úgy hívom hogy, dobd ki!
Ha rusnya a lány, ne parázz, fejére bassz harisnyát
Mindig van egy megoldás, ami élből állbavág!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
