|
|
|
| Előadó: | Sántakutya |
|---|---|
| Album: | Hintaló |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:07 |
| Szövegírók: |
Csikós Balázs Bodor Áron Bodor áron Tamás Dobosi Gergely Szoboszlay Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerzői |
| Stílus: | alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
Hova meneküljek el, mikor én mindenhol látlak,
Van-e vajon olyan hely, ahol jár az idő?
Kavarog a zaj, hogy "álljak fel" és "ne váljak",
Ennyit értek még, de a vad bent törtető.
Ez a pad a ligetben pont úgy áll itt, nem értem,
Hogy felmászva rá miért lett csípős a szél.
A földre húzódom le, és azt remélem,
A meleg porban felragyog majd a cél.
Én itt félek, úgyhogy kérlek, menjünk tovább.
Hozzád kúszom, mert így, úton, minden puhább.
Igazi lennék újra, de akarat már nem
Ragadt a nyálkán hangtalanul belém.
És te testként ölelsz egydimenziós létben,
Gyenge árnyék kúszik lassan fölém.
Én itt félek, úgyhogy kérlek, menjünk tovább.
Hozzád kúszom, mert így, úton, minden puhább.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
