|
|
|
| Előadó: | NIGI |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refl.:2x / T.J
NIGI:
Olyan szép volt minden
Miért kellet ez neked?!
Miért nem engedted el a kezem?
Miért akartad,hogy fájjon nekem?!
Végre el mondhatom,mi az a fájdalom
El jön az idő,még rajtad is láthatom
Mikor úgy fáj nagyon neked is a semmi
Nem segíthet rajtad, és nem lessz veled senki
Miért van az ,hogy te nem félsz már semmitől?
Meg erősödtél nem félsz az élettől.
Hogy majd egyszer vissza ad mindent
És semmi nem ugy alakul,ahogyan azt hitted
Megint nem elég,ha odaadok mindent
Neked nem elég ha még többre vitted
Nézz az égre,láss egy kicsit mélyebbre
Hogy egyedül az életnek meg mi értelme?
Ki az aki majd izgatottan hazavár?
Ki az aki majd ha baj van és veled áll
Újra hinni ,nem fog már menni
A boldogságban hittem,ezt miért kelett el venni? (tőllem)
Refl.: 1x / T.J
NIGI.:
Ha meg hal valakid,vagy el hagynak ugyan az
Hát igaz ,találkozol vele de nem látod , már ugyan azt.
Nem látom,már olyannak,úgy mint az elején
De nyugtasson az,hogy az emléke veled él..
Legyek eszedben,ha ismerős helyen jársz
Legyek eszedben, mikor te már másra vársz
Ne felejtsd el hozzád őszintén beszéltem
Romboljuk le,amit nállam nehezen elértem
Ne legyen több ilyen ami tönkre tesz
Fáj azt látni,hogy ilyen könnyen el engedsz
Nem maradtunk a kitaposott utakon
Te már le tértél,így folytatod szabadon.
Találd meg aki kell tiszta szívedből
Tudsz majd szeretni,de sugárzik a szemedből
Mert már tudom,hogy én nem fogok az árnyékban állni
Nem fogok rád azon a helyen várni.!
Refl.: 2x / T.J
NIGI.:
Mekkorát esni tanít az élet
Meg történt a legrosszab,hát nincs mitől féljek
Nem is kérdezed,mi fáj jobban?
Csak egy érzés,vagy hozzád szoktam
Remélem ezt vetted,nem volt fontos semmi
Árulja el valaki,hogy most mit kell tenni?!
Te tudod azt,hogy már hiába is keresed
Azt a fiút,aki voltam a világba el veszett
Így jobb neked, ha nincs aki meg védjen
Hát mond el őszintén,neked mennyit értem?!
Hogy ha könnyen mondtad azt,hogy VÉGE
Ne emlékezz a rosszra,csak a szépre!!
Refl.: 2x / T.J.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
