|
|
|
Repülünk egy darabig, de aztán lezuhanunk,
Fejvesztve kapkodunk vagy ernyőért kutatunk?!
Szokd meg az élet ilyen: Egyszer fent egyszer lent!
Kikészítve magát a sírba nem egy ember ment..
Szertetsz valakit, és azonnal lobban a láng,
Észre sem veszed hogy lettél egyre jobban falánk.
Azon kapod magad az a tűz felemészt, héj!
Jó fele indultál meg, de már rossz út fele mész.
Látom a szemdben, hogy már menekülnél el,
Csak körbe nézel, maradsz szívedben a késsel.
Csak ne késs el, mert nem jön több vonat...
A ragaszkodás vontat, az ember meg csak ott rohad
Az állomáson. Nem marad több egy látomáson
kívül.. Ez arcára kiül szíve pedig kihűl...
Hogy tudna szeretni valaki hibernált szívvel?
Belül minden K.O., de arcára mosolyt színlel.
Ha valaki megkérdi: Kösz szépen jól vagyok,
De amikor ágyba dőlök a párnámba zokogok..
Folyton csak szenvedsz, és állsz mint egy fasz,
Ha TE nem teszel érte, sosem jön el a tavasz.
Repülünk egy darabig, de aztán lezuhanunk,
Fejvesztve kapkodunk vagy ernyőért kutatunk?!
Szokd meg az élet ilyen: Egyszer fent egyszer lent!
Kikészítve magát a sírba nem egy ember ment..
Hajtod az álmod, közben ő is keres téged,
Annyira loholsz, hogy utol nem érhet...
Ez egy körforgás. Ha kicsit le nyugodnál
Azon kapnád magad, hogy a célodhoz el jutottál.
Persze mindenki mondja azt a kis nyugalmat
hogyan is engedhetnéd meg magadnak?
Azt tanították neked, hogyha bele döglesz
A célod eléréséhez az esélyed csak több lesz.
Persze értem én, valamiben meg kell halni,
De nem az élet értelme mindent elszarni.
Gerendák nélkül mit érsz a tetővel?
A kulcsszó: Többet ésszel, mint erővel!
Nálad az élet cél: egy üveg falra festett kép.
Tudom, hogy szép, de álltatod csak magadat,
Majd tépheted a hajadat, mert túl nagy az akarat,
Szard már le az aranyat és ne játszad a szamarat!
Repülünk egy darabig, de aztán lezuhanunk,
Fejvesztve kapkodunk vagy ernyőért kutatunk?!
Szokd meg az élet ilyen: Egyszer fent egyszer lent!
Kikészítve magát a sírba nem egy ember ment..
