|
|
|
| Előadó: | RoKonik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Czékli Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megláttam magam ott a tükörben,
Hogy minden nap rohantam üvöltve
A falnak. Mert sokan elhagytak.
Barátok voltak mégis belém martak.
Sokat adtam, de keveset kaptam.
Vagyis magamat ezzel áltattam,
Mert nem tűnt fel, hogy az élettől
Mennyi mindent kaptam már, és én ettől
Szenvedtem és ostoroztam magam,
Hogy az egész életem haszontalan.
Gyermek koromban körém építettek
Egy kamu világot tele tévhitekkel.
Bűnnek éreztem az egész életem,
De vártam a megváltást a nehéz éjeken.
Mástól vártam, hogy segítsen rajtam,
De kulcsra leltem, itt magamban!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Sosem értettem, hogy miért ilyen a világ:
Valamit elbasznak, de a másik a hibás.
Néha leszarom, de sokszor el szomorít,
Ha valami baja van, mást is meg nyomorít.
Ilyen az ember: gyarló, de egyszer
Hiszem, hogy nem kell többé neki fegyver.
Meglátja végre: ez az út nem járható,
Csak a szeretet az, ami a szívből áradó.
Megértéshez vezet, erre vesz majd jegyet
Épít majd nem temet, nem sír hanem nevet.
Lentről az út csakis felfelé vezet.
Nyújtsd és én majd fogom a kezed!
Ha magunkban nem bízunk, hogy bíznánk másban?
Mindenki a tükrünk, vigyázz a zsákban
Azt fogod találni, amit bele raktál!
Azt kapod vissza, amit te is adtál!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Bámulja a tévét, de nem bántja a szemét,
Hogy 'mit elé nyomnak mind csak szemét.
Persze a sok szennyből is megláthatod végre,
Hogy mi a lényeg, hol van a vége.
Mindenhol ott van az igazság magja,
Viszont csupán csak úgy lehet hangja,
Ha kinyitod a szemed és mindenre figyelsz.
De ha nem nézel szét csak terheket cipelsz.
Életed nem változik: marad a régi,
Újabb éveket szenvedhetsz végig.
Úgy látod a világot, ha körbe nézel.
A jövő tudod nincs kőbe vésve!
Nyiss a világra, ne zárkózz el!
Ne bánkódj! Hát FEL A FEJJEL!
Lényem üzeni, hogy nincsen véletlen,
Így hát rábíztam magam az életre!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
