|
|
|
Nem kell kövess, csak az utam járom,
Csillagok közt a végtelent látom.
A te utad más, nem ugyanaz,
Ami hasonlít, egy útszakasz!
Különbözők, de egyek vagyunk,
Mégis egymással van bajunk.
Tudom, a harag mindent elront,
Körülöttünk mindent elbont.
Értem van minden, én már vágom,
Láncomat feszítem, aztán vágom!
Vártok, míg én felfelé szállok,
Minden álmot valóra váltok.
Be kéne fognom, mert hallgatni arany,
A tévét jobban értik mint a szavam.
De hát mindegy, én csinálni akarom,
Ha kidobsz az ajtón, jövök az ablakon!
(Csak) Nézem az eget, és nézem a fákat.
Százszor születtem, lelkem mégsem fáradt.
Megéltem azt, amit meg kellett élnem,
Megkaptam mindent, akármit kértem!
Látom az arcodon, most is ott van,
Félsz, a valóság nagyot koppan.
Szent István király irtotta népét,
Mi meg ünnepeljük nézve a tévét.
Az én szívem Hun, nem keresztény,
Magamat áltatni nem szeretném!
Nem egy könyv, hanem a szívem vezet,
Ha érted, RoKonik veled nevet.
A nevetés a legjobb gyógyszer,
Kapszulák helyett itt van a módszer.
Recept nélkül, ingyen kapható,
Ez a legtöbb mi adható!
Ébredjünk fel! Vége a mesének!
Legyünk önmagunk! Legyünk egyének!
Vége! Nem hagyom, mostmár hogy trén
Érezzem magam, így ezért én:
(Csak) Nézem az eget, és nézem a fákat.
Százszor születtem, lelkem mégsem fáradt.
Megéltem azt, amit meg kellett élnem,
Megkaptam mindent, akármit kértem!
Foglalkozz magaddal, ne függj mástól!
Álom a jövőtől, az élet a mától.
Szméagol leszel vagy inkább Gollam,
Szerepet adsz vagy mi belül ott van?
Csendesedj el és ismerd meg magad,
Dobd ki a kacatot, figyeld mi marad!
Ha megismered magad, engem is értesz,
Ha nem figyelsz rám, azzal se sértesz...
(Csak) Nézem az eget, és nézem a fákat.
Százszor születtem, lelkem mégsem fáradt.
Megéltem azt, amit meg kellett élnem,
Megkaptam mindent, akármit kértem!
