|
|
|
Kalandra fel!
Egymagamban ülök egy padon
Ceruza és papír, írom a dalom
Úgy érzem most, nincs semmi bajom
Tudom én jól, ez az én napom!
De mindegyik az, nincsen kivétel
Az leszel 'ki látja vagy 'ki térdel?
A döntés a tiéd, én csak játszom
Sokat hibáztam, mostmár látom
Hibák is kellettek, hogy idáig jussak
Nem megy úgy, hogy rajtuk átfussak
így megy az út, megismerem magam
Az ösvény végén látom a tavam
Az út néha veszélyes, túl sok a vad
Ez lesz 'mi megedz, tartást ad
Minden úgy a jó ahogy van
Amíg te sírtál, én alkottam
Ha feladnám a harcot vajon mire mennék?
Ha keménykednék, inkább verekednék?
Ez az én utam: szeretetet adni!
Ez az életem, nem fogom feladni!
Már érzem minden pofon símogat
Az élet hallom magához hívogat
Sokáig nem is figyeltem a hangra
Szívemre hallgatok, nem haragra
Sok káprázat szédített meg
Tudatra ébredvén veszítettek
Sokat vártam, hogy változzon az életem
Végül látom, ebben nincs értelem
Ha nem teszek érte hogy is változna?
Tartom a tükröt, mindenki átkozna
Olvastam róla, de már látom
Hogy a világot magamnak formálom
Az életem mindig egy célnak szenteltem
De mostmár látom, hogy így csak szenvedtem
Minden dolognak megvan a helye
Semmit se túlzottan, így lesz a helyes
Ha feladnám a harcot vajon mire mennék?
Ha keménykednék, inkább verekednék?
Ez az én utam: szeretetet adni!
Ez az életem, nem fogom feladni!
...RoKonik... ...2012... ...Ez az életem...
Ha feladnám a harcot vajon mire mennék?
Ha keménykednék, inkább verekednék?
Ez az én utam: szeretetet adni!
Ez az életem, nem fogom feladni!
