|
|
|
|
|
| Előadó: | RoKonik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden lánytól azt kapom, amit nem várok,
Amiben fekszem: egy hatalmas árok.
Sokszor a tököm is tele van veletek,
Nem is tudom mi az, 'mit bennetek szeretek.
Talán csak azt, amit belétek képzelek,
Ha tovább folytatom tényleg szétesek.
Nem találok senkit, 'kinek elég lennék,
Bármit is tettem, mindig csak a pengék
Szálltak a szívembe, hasítva egy darabot,
De bármi is történt, nem érzek haragot.
Kivételt sajnos még nem láttam,
Bárkiről hittem, mind csak látszat,
Ez dolog az, 'mi rágja a lelkemet,
Ez a káprázat, 'mi lassan eltemet.
Az egész csak álom, egy nagyon fura mámor,
De lassan rájövök: ilyenek a lányok!
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Lehet az a baj, hogy túl sokat szeretnék
Legszívesebben mindent el felednék.
Egész életemben csak egy lányra vártam,
Hogy szeressen valaki, legyen végre társam.
Vigyázhassak valakire, vele legyek boldog,
Történhetne bármi, nem lennének gondok.
Bárcsak teljesülne a legnagyobb álmom!
A magány viharán át kellene vágnom.
A villámok között cikáznék át bátran,
Csak előre mennék, nem is néznék hátra.
Bárcsak megtalálnám, végre azt a lányt,
Aki mellett semmi sem jelent akadályt,
Aki mellett feledném végre a magányt,
Aki mellett nem kéne játszani vagányt!
Mint a kismadarak, úgy ülnénk fent egy ágon,
Szerelemben égnénk és néznénk szét a tájon.
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
...RobiCzekli megjött... 2012
...Lehet az a baj... Hogy túl sokat szeretnék...
...Legszívesebben... ...Mindent el felednék...
Régen is a reppet nyomtam
A fülembe, de seggfej voltam.
Azt gondoltam, ha keménykedek
És játszom a menőt, elég leszek
Legalább csak egyetlen lánynak.
Kellettem is, de teljesen másnak,
Mint akinek igazán akartam,
2 hónap után álltam ott zavartan.
Az a szerelem, akkor meghalt,
Mikor rájöttem, hogy engem megcsalt
A nevelő apjával, durva, de ez volt,
Az életemben azóta sem volt
Egyetlen egy normális lány sem,
Nem is csapkodott lelkemben szárny sem.
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
Nem jön egy lány akivel lehessek...
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
