|
|
|
| Előadó: | RoKonik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden lánytól azt kapom, amit nem várok,
Amiben fekszem: egy hatalmas árok.
Sokszor a tököm is tele van veletek,
Nem is tudom mi az, 'mit bennetek szeretek.
Talán csak azt, amit belétek képzelek,
Ha tovább folytatom tényleg szétesek.
Nem találok senkit, 'kinek elég lennék,
Bármit is tettem, mindig csak a pengék
Szálltak a szívembe, hasítva egy darabot,
De bármi is történt, nem érzek haragot.
Kivételt sajnos még nem láttam,
Bárkiről hittem, mind csak látszat,
Ez dolog az, 'mi rágja a lelkemet,
Ez a káprázat, 'mi lassan eltemet.
Az egész csak álom, egy nagyon fura mámor,
De lassan rájövök: ilyenek a lányok!
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Lehet az a baj, hogy túl sokat szeretnék
Legszívesebben mindent el felednék.
Egész életemben csak egy lányra vártam,
Hogy szeressen valaki, legyen végre társam.
Vigyázhassak valakire, vele legyek boldog,
Történhetne bármi, nem lennének gondok.
Bárcsak teljesülne a legnagyobb álmom!
A magány viharán át kellene vágnom.
A villámok között cikáznék át bátran,
Csak előre mennék, nem is néznék hátra.
Bárcsak megtalálnám, végre azt a lányt,
Aki mellett semmi sem jelent akadályt,
Aki mellett feledném végre a magányt,
Aki mellett nem kéne játszani vagányt!
Mint a kismadarak, úgy ülnénk fent egy ágon,
Szerelemben égnénk és néznénk szét a tájon.
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
...RobiCzekli megjött... 2012
...Lehet az a baj... Hogy túl sokat szeretnék...
...Legszívesebben... ...Mindent el felednék...
Régen is a reppet nyomtam
A fülembe, de seggfej voltam.
Azt gondoltam, ha keménykedek
És játszom a menőt, elég leszek
Legalább csak egyetlen lánynak.
Kellettem is, de teljesen másnak,
Mint akinek igazán akartam,
2 hónap után álltam ott zavartan.
Az a szerelem, akkor meghalt,
Mikor rájöttem, hogy engem megcsalt
A nevelő apjával, durva, de ez volt,
Az életemben azóta sem volt
Egyetlen egy normális lány sem,
Nem is csapkodott lelkemben szárny sem.
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
Nem jön egy lány akivel lehessek...
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
