|
|
|
| Előadó: | Kistehén |
|---|---|
| Album: | Szomjas nők |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Erdős Virág Kollár Klemencz László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
milyen kár hogy elmúlik a nyár
milyen kár hogy nyakunkon a sál
milyen kár hogy nem fűt már a koksz
milyen kár hogy újra szívni fogsz
milyen kár hogy túlélésre gyúrsz
milyen kár hogy folyton félrenyúlsz
milyen kár hogy teszel rá és kész
milyen kár hogy van még az a pénz
se bugi se dansz
bennünk volt a sansz
se funky se fánk
túl nagy volt a szánk
milyen kár hogy simán beleszoksz
milyen kár hogy mindent félre dobsz
újra szól a régi nóta: hej!
milyen kár hogy nincs számodra hely
milyen kár hogy jő ha jőni kell
milyen kár hogy mások döntik el
milyen kár hogy lendül már a kar
(bang-bang-bang) leápol s eltakar
se bugi se dansz
bennünk volt a sansz
se funky se fánk
túl nagy volt a szánk
milyen kár hogy áltatod magad
milyen kár hogy nincs hozzá szavad
milyen kár hogy már közöd se sok
kár-kár-kár de majd csak jőni fog
bánt ki bántva lett
bevégeztetett
bárhogy hívod is
majdan sírod is
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
