Előadó: | Day |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Pintér Mihály |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Minden sorom ebben a világban lélegzet
Azoknak szól, akik szívből még éreznek
Hogyha nem vigyázol a démonok megmérgeznek,
de én tudom azt, hogy angyalok is léteznek!
14 évesen egy szobában anyámmal nőttem fel
Magamban küzdve a vággyal, hogy majd valamire viszem
hiszen, nekem vinnem kell
Hiszem, hogyha a szivem beleviszem, az mindent ver!
Hazafele a suliból fejemben sok gondolat
Mikor zene szólt, elfelejtettem a gondokat
Meg akartam felelni egyszerre túl sok embernek
Rájöttem, hogy elbuknak azok, kik remélni nem mernek
Kevés volt az, akit magamhoz közel engedtem
Egy naív gyerek, kinek az álma az egyetlen!
Nem emlékszem, mikor voltam először boldog,de
azt tudom, hogy a boldogságról én soha nem mondok le!
Az utamat én egyedül járom
Nekem az Élet volt mindig csak a kedvenc tanárom
Fogalmam sincs arról, rólam mit gondoltak mások,
de ha rádnézek, hidd el, hogy én a szívedbe látok!
Refr.2*
Dérfalvi Zsu:
Nézd meg, még élek, pedig pár dologtól félek
Ismétlődnek a fejemben mindenféle furcsa képek
A soha helyére a mindörökkét küldöm
Egy ölelés elrepít, a gyülölet csak börtön!
DAY:
18 évesen, háttal a világnak
Nem volt jövőképem, nem volt semmi ami irányt ad
Zuhanok...nagyon mély a meder
ha nem veszed észre, a boldogság melletted megy el
Csak kiáltok, de nem hallja meg senki
Én ki vagyok? Rajtam majd ki segít? (senki)
Egyedül vagyok magammal a szobában csendben
Egy srác, elveszve a rengetegben
Csak mentem, előre amerre a sors vitt
Én hittem benne, hogy majd egyszer lesz jobb is
Nem fogom feladni, nem azért vagyok itt, hogy
leálljak, amíg élek, addig REAL lesz a HIP - HOP!
Nézem, ahogy az álomport a városra hintik
Minden sötét, de bennem fényt láthatsz mindig
Csak ver a szív, mikor megszólal a zene
Ez nem csak rap, tudod én eggyé vállok vele...
Refr. 2*
Dérfalvi Zsu:
Nézd meg, még élek, pedig pár dologtól félek
Ismétlődnek a fejemben mindenféle furcsa képek
A soha helyére a mindörökkét küldöm
Egy ölelés elrepít, a gyülölet csak börtön!
Verz.:
Sötétben táncol az ősz, magába öl mindenkit
Nézem, ahogy az álomport a városra hintik
Üres szemekből üvöltik, hogy soha
nem kaphatsz meg belülről, jól véd ez az álruha!
Letépném, ha lehetne mindenkiről végre
Világba üvölteném, az illúzióknak vége!
A "soha" csak egy lehet, egymást bántani
Az igazi téged akarlak, nem kell angyalt játszani
Ha elhiszed, hogy a szíveddel varázsolni is tudsz
A sötétség elhagy majd, börtönödből kijutsz
Háttal a világnak fáj minden lélegzet
de tudod, azok az angyalok tényleg léteznek...
"de én tudom azt, hogy angyalok is léteznek..."
Új videóklip emeli ki a csodálatos hangú Peter Srámek egyik legmerészebb és talán legfülbemászóbb dalát új lemezéről, mely az előadó szingli időszakáról szól és egyúttal női rajongótáborának hódol. A MAHASZ toplista élén nyitott idén, a 13. héten és azóta is a toplistán szerepel Srámek szintugró lemeze, a ’Törékeny’ című, mely az első a nagysikerű, Fonogram-díjas ’A Király’ filmzenei albuma óta.
A korongról már ismerős lehet néhány korábban megjelent single, és egy eddig hivatalosan kiadatlan, idén 40 éves Zámbó Jimmy-szám új változatát is megtaláljuk rajta „Ne várj” címmel. A mostani fókusz pedig a populáris „Lányok”, amely nem csupán egy üdítő zenei kikacsintás, de egyenesen a női szívek közepébe céloz.
A „Lányok”, mely szövegének egésze női nevekből áll, és Péter nem titkolt célja, hogy ha a rajongói meghallják a sajátjukat, még inkább magukénak érezzék a dalt.
„Nekem a mindenem ez az ünnep. A közönségem 99,9% nőkből áll. Én a nők nélkül, eleve az édesanyám nélkül senki lennék. Nagyon fontos szerepet játszanak az életemben. Ennél jobban nem tudja egy énekes meghálálni és visszaadni azt a szeretetet, amit kap.” – mondta az előadó, aki egyúttal a párválasztás útvesztőit énekli meg ebben az igazán üdítő nyári felvételben.
A szlovák gyökerű művész hűséges maradt dalszerző-szövegírói párosához, azaz Csicsák Norbihoz és Joós Pistihez, sőt ezúttal maga is részt vett a dalírás folyamatában.
Fotó: Peter Srámek