A hótenger ma a hegyeken áll
ugye vakít ez a fény?
A szíved is jégbe zárva
itt a világ peremén.
Tudom, hogy elrontottam
rémes tettem fáj.
Vajon, hogy is volt,
lehet mindegy már.
A lelkem rég csak ettől félt,
nagyon nehéz, hogy ma ez megtörtént.
Hát jöjjön szél, és tél és hó!
Tán így is jó.
Legyen hó, legyen hó
még sose volt hasonló.
Legyen hó, legyen hó,
olyan lelket mozdító.
Bár tudnám azt, hogy mi lesz itt még!
Jöjjön száz orkán!
és közben a szívemen ül a jég.
Ma fura erők jönnek
a messzi távolból.
Ez az el nem múló érzés
a szenvedélyről szól.
Ez itt és most sorsfordító
legyen hát minden jég és hó.
Varázsos hangon szól a szív.
Úgy hív...
Ugye jó, ugye jó?
Hogy a gondom a széllel száll
Ugye jó, ugye jó?
nem sírok többé már.
Nagy lépés, itt otthon vár,
Ami volt nem fáj.
A szívem hózáporként
fúj majd mindent át,
A lelkem hadd vágtasson
hadd tomboljon, szóljon hát!
S ha végül minden perced
jégkristállyá vált,
a holnap rámtalál
és a múlt lehull majd rám.
Ugye jó, ugye jó?
Ahogy elvisz a fénylő hó
Ugye jó, ugye jó?
Az erő bennem jár
Nézz most rám
minden más volt rég.
De ma új nap vár.
s közben a szívemen ül a jég.
